Acta Papensia 2017. - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 17. évfolyam (Pápa, 2017)
2017 / 1-2. szám - Műhely - Köblös József: Exmisszió, ordináció, konszekráció. A lelkészi hivatal elnyerésének lépései a Dunántúli Református Egyházkerületben a XVII-XVIII. században (2.2. rész: Tanulmány)
Ezekben az években még az a gyakorlat, hogy a segédlelkészi, helyettes lel- készi szolgálat az egyházmegyei vizsga és az exmissió után következik, a püspöki felszentelés csak azután válik aktuálissá, hogy az illetőt valamely gyülekezet kiválasztotta és meghívta, amit ezektől az évektől egyre inkább az elválasztotta szóval adnak vissza.577 A szabadságharc leverése után ez a helyzet gyökeresen megváltozott. Az 1850 májusában tartott pápai egyházkerületi közgyűlés úgy döntött, hogy azontúl minden, az egyházmegyei vizsgát letett és kibocsátást nyert papi egyén, akár segéd-, akár helyettes lelkészi, vagy akár papjelölti státusban van is, még rendes lelkésszé való meghívása előtt köteles mielőbb letenni az egyházkerületi vizsgát, és utána részesülni a püspöki felszentelésben.578 Ez a változás az anyakönyvben is nyomon követhető.579 Ez az eredeti állapottól való jelentős elkanyarodás volt, hiszen súlyosan sérült az a korábbi alapelv, hogy lelkésszé szentelni csak azt lehet, akit már egy gyülekezet szolgálatára meghívtak és megválasztottak.580 Ez a visszás helyzet kerek negyven esztendő eltelte után szűnt meg, amikor az 1889 szeptemberében tartott egyházkerületi közgyűlés a lelkészképesítő bizottságjavaslatára úgy döntött, hogy „a képesítő vizsgákat letett lelkészjelöltek ne közvetlenül, mint eddigelé, a második lelkészképesitő vizsga letétele után, hanem csak akkor bocsáttassanak consecratiora, a midőn már rendes lelkészekké megválasztattak, és pedig a megválasztás után következő első egyházkerületi közgyűlés alkalmával.”5*' Ez a változás is pontosan nyomon követhető az egyházkerületi anyakönyvben.582 Ugyanez a közgyűlés - szintén a lelkészképesítő bizottság javaslatára - megerősítette viszont azt a korábbi gyakorlatot,-s MŰHELY sAcTA PaPENSIA XVII (2017) 1-2. SZÁM 57? Az elválaszt kifejezés sűrűn szerepel pl.: Uo. 140,142-144. 57* 1850. máj. kgy. 5. és 63. pont. VII. sz. ehk. jkv. DREL 1.1. a. 7. 559-600, 623. 577 Alább néhány példát hozok 1852-ből. Túri Károly nagyvázsonyi helyettes lelkész a következőket írja: „...a’ weszprémi egyházmegyébeni kibocsáttatásom után Palota mezővárosi segédlelkésszé rendeltettem .... honnan ... nagy vázsonyi helyettes lelkésszé lettem, hol jelenleg is működöm.” KRÁNITZ 2012.159. Cseh Gábor vámosi segédlelkész: „...a’ nagy tiszteletű Veszprémi egyházmegyébeni kibocsátatásom után vámosi segéd lelkésznek rendeltettem, hol jelenleg vagyok.” Uo. 159. Nádasdi György nagypécselyi segédlelkész, „...nagy tiszteletű Veszprém vidéki református egyházmegyében exmittaltatván nemes és nagy pécseli segédlelkésznek rendeltettem, hol jelenleg is a’ legközelebb említett helyen működni szerencsés vagyok.” Uo. 160. Miskolci Sándor újbarsi segédlelkész: „...a’ barsi egyházmegyében a’ papi hivatalra kibocsátottam, s’” mint ujbarsi segéd lelkész ... az egyház kerületi izsgát kiálva ... püspökileg ünnepélyesen fel is szenteltettem.” Uo. 160. 580 Lásd a tanulmány első részének 73., 79., és jelen közleményünk 473. sz. jegyzetét! 5811889. évi szept. ehk. kgy. 75. pontja. VÁLYI1889. 72, 78. 582 Az 1889. szeptemberi közgyűlésen még 10 segédlelkészt, az 1892. szeptemberi közgyűlésen- 79 -
