Acta Papensia 2017. - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 17. évfolyam (Pápa, 2017)

2017 / 1-2. szám - Műhely - Köblös József: Exmisszió, ordináció, konszekráció. A lelkészi hivatal elnyerésének lépései a Dunántúli Református Egyházkerületben a XVII-XVIII. században (2.2. rész: Tanulmány)

Sámuel szennai és Szentgyörgyi István (1.) gigei, 3-án Aszalón Nemesnépi István hedrehelyi, Gréci Dávid magyaregresi és Vasas István magyaratádi, 6-án Szilason Veszprémi Hiba István siómarosi, Üllei István (1.) városhídvégi, Bánhorváti S. Bán Miklós simontornyai, Németi István (3.) pálfai, Szecsődi Buda Mihály kiskeszi, Rajkó Mihály keresztesi, Berényi Gergely szentmihályi, Vida István (1.) kálozi, Megyercsi András falu- és szabadbattyáni, valamint Gál Péter (2.) soponyai, 10-én Peremartonban Rimaszombati Mihály csőri, Csákvári István fülei, Marosvásárhelyi Baba Sámuel csajági és Hollósi Bódis Ferenc kajári, végül 12-én Füreden Almási András füredi, Örsi János szőlősi és Lovasi Nagy Imre henyei lelkipásztorra.432 A gyülekezőpontok közül Peremarton és Füred védettségéről már szóltunk, Szilasbalhás hasonlóképpen református közbirtokos nemesek faluja volt.433 Kérdéses azonban Aszaló kiválasztása, hiszen az a már említett Szomajomhoz hasonlóan az Esterházy hercegek birtoka volt.434

Három lelkésszel kapcsolatban egyértelműen kiderül, hogy a püspöki kéz- rátételre méltatlannak ítélték őket, közülük az 1740-ben exmittált ifjabbik Komáromi Sámuel szentbenedeki lelkész esetében az indok is ki lett mondva: az ilyenkor szokásos vizsgálaton bukott el.435 Másik hátuk esetében nyitva marad a kérdés, vajon tényleg híjával vannak-e még a felszentelésnek, vagy csak elfelejtették feljegyezni: közülük az ebben az 1747-es évben exmittált Pápai Nagy József aszalói, valamint az 1744-ben exmittált idősebb Göböl Gáspár vörösbe- rényi és Sebestyén János (1.) pécselyi lelkészek esetében a friss kibocsátási dátum indokolhatja a szentelés elmaradását,436 ez azonban nem állhat fenn az 1726-ban exmittált Pátkai Csöntör Bálint köveskáli, az 1728-ban exmittált Huszár István (1.) kadarkúti és az 1729-ben exmittált Debreceni Vellás István nagy- korpádi lelkész esetében.437

Ami a kibocsátásra és a püspöki kézrátételre vonatkozó szóhasználatot illeti, érdekes jelenségre figyelhetünk fel: a kibocsátás túlnyomó többségben az ex- mittáltatott vagy exmissiót vett szófordulattal van visszaadva, de négy esetben-5 MŰHELY =Acta Papensia xvii (2017) 1-2. szám

432 KÖBLÖS 2011.103,106,107,109,114,118,126,127,129,130,132,133,134.135.136,137.146, 151,153.156,158,163,165.

«3 HUDI 2002. 257. KÖBLÖS 2011. 34,140.

434 HUDI 2002. 354. KÖBLÖS 2011.149.

433 A közönséges censúra után méltatlannak ítéltetett a manus impositióra. KÖBLÖS 2011.

155. Az 1743-ban exmittált Tihanyi István (1.) szilváskisfaludi és az 1733-ban kibocsátott Marosi Sámuel csoknyai lelkész esetében csak annyi szerepel: Méltatlannak ítéltetett/ találtatott a manus impositióra. Uo. 160, 261.

436 Uo. 101,116-117,149.

437 Uo. 119,159,164.-= 49 =-