Acta Papensia 2017. - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 17. évfolyam (Pápa, 2017)
2017 / 1-2. szám - Műhely - Köblös József: Exmisszió, ordináció, konszekráció. A lelkészi hivatal elnyerésének lépései a Dunántúli Református Egyházkerületben a XVII-XVIII. században (2.2. rész: Tanulmány)
MŰHELY яAcTA PaPENSIA XVII (2017) 1-2. SZÁM a felszenteltetett kifejezés áll helyette! Hogy itt egyértelműen a kibocsátásról van szó, azt az mutatja, hogy a négy esetben háromszor az illető lelkész később manuum / manus impositiót vett, egy esetben pedig méltatlannak ítéltetett a manus impositióra.438 Erre a jelenségre már korábban felhívtam a figyelmet Keresztúri Tuba István, Losonci Serfőző János és Erős József esetében:439 mivel a kibocsátás liturgiája is tartalmaz kézrátételes szentelést vagy áldást, a köztudatba ez is szentelésként mehetett át! Hogy a terminológiai zavart még jobban fokozzuk: a püspöki kézrátételben részesedést a jegyzőkönyv szövege az esetek túlnyomó többségében a manus / manuum impositiót vett szófordulattal adja vissza, de van két eset, amikor helyette a consecráltatott ige szerepel, amit mindkét esetben szabályos esperesi exmissió előz meg (9, illetve 2 évvel korábban)!440 A kibocsátás is szentelés, a püspöki kézrátétel is konszekráció! Másképp az ellentmondás nem oldható fel: a nem egységesedett gyakorlat ekkor még az elmélet szintjén sem tudott letisztult helyzetet teremteni. Ehhez képest egyetlen egyszer sem fordul elő az ordináltatott kifejezés, mindössze egyszer, a jegyzőkönyv elején olvasható kérdések között szerepel az ordinatio főnév: An minister ecclesiae habeat legitimam ordinationem, su- perque ea testimoniales, quas producere debet?44’ Itt a kifejezés alighanem törvényes kirendelés értelemben, az exmissió szinonimájaként fordul elő, nem pedig a szentelésre utaló műszóként. A jegyzőkönyvben a magyar rendeltetett ige is csak egyszer fordul elő. Az ötven lelkész mellett találunk két levitát is, akik közül az egyikről, az ifjabb Aracsi Gergely kisasszondi levitáról jegyezték fel, hogy Tiszteletes Körösi Fe- rencz Uramtól rendeltetett levitaságra.442 Ez nyilván az ordináltatott tükör- fordítása. Ha már a jegyzőkönyv idézett kérdése is felvetette, utolsó mozzanatként nézzük meg az exmissióról szóló bizonyságlevelek vagy a püspöki kézrátétel megtörténtéről tanúskodó papi diplomák meglétét! Egyértelműen öten (Rimaszombati Mihály csőri, Csákvári István fülei, Lo- vasi Nagy Imre henyei, Bánhorváti S. Bán Miklós simontornyai és Vida István 438 Naszályi Szász István szentgáli, Boros János (1.) fokszabadi, Váci Katona János táci és Tuhanyi István szilváskisfaludi lelkészről van szó. Uo. 96,125,141,160. 439 Lásd a tanulmány első részében a 294., valamint itt fentebb a 351-354. sz. jegyzetet! 440 Borsodi János udvari és Patai János (1.) mezőkomáromi lelkészről van szó. Uo. 115-116,124. 441 Uo. 93. 442 Uo. 152. 50 =-
