Acta Papensia 2017. - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 17. évfolyam (Pápa, 2017)
2017 / 3-4. szám - Szemle - Sárospatak erőterében. A tiszáninneni származású református egyetemi tanárok életrajzi adattára és életútleírása (Szerk. Kovács I. Gábor) (Márfi Attila)
-з Szemle *■ Acta Papensia XVII (2017) 3-4. SZÁM a kutatói munka, ami szinte a gyökerekig hatol és nem csak egyedi mélyfúrás szintjén, hanem általános érvénnyel jeleníti meg minden egyes biográfiában ezeket a rendkívül fontos adatokat. Ugyanakkor, bármennyire is bőséges és kimerítő az itt kidolgozott segédapparátusok száma, véleményem szerint a lapalji jegyzetek hivatkozási formáját is alkalmazhatná továbbiakban a szerző. Sietve teszem hozzá, hogy ezek esetleges hiánya semmit sem von le a példaértékű adattár értékéből. A kiadvány harmadik, egyben befejező fejezete A református felekezetiművelődési alakzat formáló tényezői, sajátosságai a tiszáninneni egyházkerületben és a Sárospataki Református Kollégium erőteréből jövő református egyetemi tanárok származása, családja, iskolázása adattárunk alapján címet viseli. Az összesen tíz alfejezetre tagolt szerkezeti egységben a geopolitikai, egyháztörténeti, művelődési és iskolatörténeti, demográfiai, etnográfiai, genealógiai és társadalomtörténeti tekintetben bemutatott tematikák, szintézisek továbbfejlesztve akár önálló kiadványt képezhetnének. A felekezeti tér- szerkezetről a szerző megállapítja, hogy Sárospatak vonzásköre az egész tiszáninneni egyházkerületre kiterjedt, melyet a felekezetek statisztikai mutatóival is alátámaszt. A tiszáninneni területről származó református és katolikus egyetemi tanárok és az egyes felekezeti csoportok írni-olvasni tudásáról egy táblázatba foglalt kimutatás rögzíti a korabeli műveltségi viszonyokat. Ezt követően a vizsgálódás a tiszáninneni református egyházkerület történeti iskolahálózatánál folytatódik. А XVII. századtól datálható elemzés az eklézsiákban működő mester-iskolamester rendszer alapjait ismerteti a fokozatosan kiépülő iskolarendszerrel együtt. E rendszerben kiemelkedő helyet foglal el a Sárospataki Kollégium, amely а XVI. századtól az egész egyházvidék partikuláris iskolahálózatának központja volt. Az innen kirajzó iskolamesterek, hittanárok, tanítók hatása is fontos tényező. A református népiskolai rendszer tiszáninneni kialakulásának és kiteljesedésének folyamatában fontos szerepe volt az egyházkerületi közgyűléseknek is. A művelődést formáló tényezők közül fontos szerepet kaptak az egyházkerület XEX. századi középiskolái, azok történeti előzményei, más felekezetű iskolákkal való viszonyuk. Elsősorban a mezővárosok, s nagyobb települések kis-, vagy nagygimnáziumi szintű iskoláinak kialakulása, fejlődése kapott hangsúlyt a vizsgálat során. Többek közt Miskolc, Rimaszombat, Szikszó és Gönc műveltségi viszonyainak árnyaltabb képét is megismerhetjük. Ezt követően újabb táblázatokban az 1880-1910 közötti időszak római katolikus és református népességének számát vetette össze a két felekezet főgimnáziumi diáklétszámával. Kitekintésként a szerző a nem törzsterületnek számító Sáros és Szepes vármegyék katolikus és evangélikus gimnáziuminak fejlődéstörténetét is felvázolta.-s 323
