Acta Papensia 2017. - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 17. évfolyam (Pápa, 2017)
2017 / 3-4. szám - Szemle - Sárospatak erőterében. A tiszáninneni származású református egyetemi tanárok életrajzi adattára és életútleírása (Szerk. Kovács I. Gábor) (Márfi Attila)
-в Szemle =Acta Papensia xvh (2017) 3-4. szám A folytatásban lényegretörő ismereteket kapunk a tiszáninneni származású református egyetemi tanárok és felmenőik iskolázottságáról, a nemzedékek műveltségének összekapcsolódásáról. Érdemes kiemelni, hogy a tiszáninneni egyházkerület sajátságos kapcsolatrendszert ápolt a szepességi és az eperjesi német nyelvű evangélikus művelődési alakzattal. Ezeket a sajátságos kapcsolatokat az adattárban is fellelhető egyetemi tanárok, mint Vécsey Tamás, a Szádeczky-fiúk, Finkey Ferenc és Diószeghy Dániel életútjának egyes állomásaiból ismerhetjük meg. A következő fejezetrészben egy nagyon izgalmas és sokakat érdeklő területről: a tiszáninneni egyetemi tanárok számlázásáról, a szülők, családfák, iskolák és a történelmi gyökerek feltárásának problémaköréről olvashatunk. A származás, a család, a családi-rokoni kapcsolatok, ezek változatossága kétségkívül meghatározza azokat a művelődési gócokat, amelyek alapkövei a református felekezeti szellemiségnek. Ugyanakkor a sok egyedi vonás mellett a közös eredő is kimutatható és az a sajátságos vonzáskörzet, amely Sárospatak és még inkább Debrecen befolyásával azonosítható. Erre világítanak rá például Vécsey Tamás jogászprofesszor, a Szádeczky-fiúk és Bemát István életútjának részletei. A rendkívül gazdag adattár révén számos más családi hátteret ismerhetünk meg a továbbiakban. A szerző újabb összefüggésekre hívja fel a figyelmet Az intellektuális pályára lépés generációs és történeti változatai a családtörténetekben címmel. A magasabb szintű iskoláztatás kezdetének, a tanult rendbe való belépés időpontjának több változata volt az egyetemi tanárok családjainak történetében a XVIII. század elejétől a XX. századig. A református felekezeti-művelődési alakzatból jövő, bemutatott tiszáninneni származású egyetemi tanárok átlagban családjuk harmadik-negyedik tanult generációját jelenthették. A kibocsátó alakzatnak a magja a papi rend volt, aminek tagjai középiskoláikat Rimaszombaton, Miskolcon, Szikszón és Sárospatakon végezték el. Ezután Sárospatakon tógátusként teológiai képzésben részesültek, majd a református egyházmegyék felszentelték őket. Családot alapítva kerültek be olyan helyi alakzatokba, amik meghatározták működésüket, illetve a felmenők pályaválasztását. A genereciók során bizonyos új értelmiségi foglalkozások is megjelentek, mint a jogászok és a tanárok. A társadalmi háttér vizsgálata kimutatta, hogy ebben az egyházkerületben különösen jellemző volt a nemességhez tartozás magas aránya: az apai ágak nemessége mintegy 90 %-ra, az anyai ágé mintegy 80 %-ra tehető. A hittudományi karnál a XIX. század végére a tradíció megváltozott: nagyobb szerepet kaptak a földművesek, iparosok és a kispolgári csoportok. A szerző külön elemzi a területi alapon való eltéréseket a nemesi származásúak arányában. Sárospatakon például jóval nagyobb volt a nemes diákok számaránya mint Debrecenben. A református felekezeti művelődési alakzatoknál a tanulás szinte életstratégiának számított. A szerző fontos következtése szerint a polgári kori- 324 =-
