Acta Papensia 2017. - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 17. évfolyam (Pápa, 2017)

2017 / 3-4. szám - Szemle - Sárospatak erőterében. A tiszáninneni származású református egyetemi tanárok életrajzi adattára és életútleírása (Szerk. Kovács I. Gábor) (Márfi Attila)

-s Szemle =Acta Papensia xvii (2017) 3-4. szám

során felhalmozott tudástőke területi, vallási, etno- és szociokulturális feltételeit az életpályák és a karrier-utak során. A hagyományos társadalomszerkezeti elemek mellett fontos szerep jutott a felekezeti, művelődési háttérnek, és a korai polgárosodási folyamatok számos alakzatának. Mindezek közül a felekezeti hovatartozás volt az a döntő momentum, amely az érintett korszakban meghatározta a személyek kötődéseit. Ezért a szerző a feldolgozás során igyekezett a felekezetiséget összekapcsolni a művelődési és társadalomtörténeti meghatározókkal. Mindezeket az Egyetem és felekezetiség Magyarországon c. alfejezetben részletesebben is taglalja. Kiemeli a kezdeti időszakban a Pázmány Péter által Nagyszombatban alapított, s a jezsuita rendre bízott egyetem katolikus hitfelekezeti jellegét. Ugyanakkor a XVIII. század végén megjelenő protestáns egyetemi tanári beiktatásokkal megindul egy olyan társadalmi folyamat, amely a XIX. század második felétől kezd kiteljesedni. A társadalmi folyamat összetettségét számos példát felsorolva ismerteti a szerző. Az 1848-1944 közötti időszakban kinevezett egyetemi tanárok felekezeti megoszlását a statisztikai adatok felhasználásával négy táblázatból ismerhetjük meg. Az első a magyarországi egyetemek különböző felekezetű egyetemi tanárait az első kinevezésük szerinti csoportokban az 1848-1944 közötti periódus egyes szakaszaiban mutatja be. A másodikban az 1867-1944 között kinevezett egyetemi tanárok felekezeti struktúráját a történeti Magyarország összes népességének felekezeti megoszlásához viszonyítja, míg a harmadikban az egyes magyarországi egyetemekre kinevezett tanárok felekezeti megoszlását 1848-1944 között taglalja. Végül a negyedik táblázatban a magyarországi egyetemek különböző karaira kinevezett egyetemi tímárok felekezeti megoszlását ábrázolja ugyancsak 1848-1944 között. Mindezek az adatsorok tovább árnyalhatok a következő al- fejezet fényében, amely a polgári korszak 183 református egyetemi tanárának regiszterét közli. Ebben az egyetemi tanárok névsorát és kinevezési adatait tűntette fel a szerző, megjegyezve, hogy ezen a listán csak azok szerepelnek, akik a király, vagy a kormányzó által kinevezett, esküt tett nyilvános rendkívüli, vagy nyilvános rendes tímárok voltak. így például a címzetes egyetemi tanárok ezen a listán nem szerepelnek. A lista egyébként azt tartalmazza pontos dátumokkal, hogy a kinevezés melyik egyetemen és melyik karon történt. Bár az egyetemi tanárok működésük alatt valamennyien reformátusok voltak, bizonyos felekezeti változások azonban történtek, s ezek a regiszterben zárójelben olvashatók.

A terjedelmes regisztert követően egy újabb alapos alfejezetben A református egyetemi tanárok kinevezésének időrendje és ritmusa cím alatt szintén statisztikai adatokra hagyatkozva táblázatban ábrázolja a szerző a kinevezések sorrendjét. A lista alapján érzékelhető, hogy mikor mennyi református tanárt alkalmaztak, s hogy főként a XX. századtól számuk egyre emelkedett, amit az 1914 után induló új egyetemek is elősegítettek. A nevesebb református professzorok közül-= 320 s-