Acta Papensia 2017. - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 17. évfolyam (Pápa, 2017)
2017 / 3-4. szám - Szemle - Lukács László: A káli-medencei lakóház a Dunántúl népi építészetében. (S. Lackovits Emőke)
-н Szemle =Acta Papensia xvii (2017) 3-4. szám füstöskonyhák megtartásával a füstelvezetést valamilyen formában igyekeztek megoldani pl. cilinderkéménnyel, vagy a padlásra kúpcserepekből rakott fekvőkéménnyel váltva ki a füstlyukat és a kettős ajtót, bár a füstnyílás is a füst- elvezetés megoldásának egyik kezdetleges példája volt. Ezekben a lakóházakban a szobai cserépkályhát a konyhából fűtötték. Előfordult, hogy a szobai rakott tűzhely füstje a konyhába áramlott, tehát ez a tűzhelytípus nem járt együtt mindig a füstelvezetés modernizálásával. A házak héjazata és a kémények hiánya miatt tűzrendészetileg rendkívül fontos tisztséget töltött be még a XX. század elején is a korombíró, aki rendszeresen ellenőrizte a padlásokat, tüzelő- berendezéseket. A Szerző nyomon követi azt a változást, amelynek során a szabadkéményes lakóházakat zárt kéménnyel ellátottakká építették át, ami elsősorban a módos tulajdonosokat jellemezte. Kutatásainak idején még pontosan megragadható volt az emlékezet szerint, hogy kiknél jelent meg először egy-egy faluban a zárt vagy „fujtott” konyha. Rendkívül gazdag adatok olvashatók az átépítésekre, a XX. századi igényeket kielégítő, füsttelenített épületekre vonatkozóim. Ennek eredményeként a takaréktűzhely, kemence, katlan füstjét kályhacsővel a padlásra vezették, szabadkéményes házaknál pedig a kéménybe, tehát a tüzelőberendezések egyezése mellett csupán a füst elvezetésében jelentkezett a különbség, viszont a zárt kéményekkel kemencéből, kétsütős, vízmelegítős takaréktűzhelyből és katlanból álló tűzhelykombinátok jelentek meg. A füsttelenítés- nek egy jellegzetes formája ugyancsak ismert a Káli-medencéből, mégpedig a tüzelő-berendezéseknek és a füstlyukaknak külön helyiségbe, benyílóba történő elhelyezése. Mindezeken túl a Szerző részletesen foglalkozik a nyílt tűzön való főzéssel, ennek eszközkészletével (cserépedények, fűtővilla) és az itt készült néhány ételféleséggel, de ismerteti a kemencék fajtáit, szerkezetét, tisztán tintásukat és használatukat is. A hatodik alfejezet a lakóházak külső megjelenését jellemzi, elemzi. Rendkívül adatgazdag és illusztráció-gazdag fejezetről van szó, amely magába foglalja az egyes épületrészek arányát, a nyílásokat és elhelyezkedésüket, a változatos tomáctípusokat, valamint a homlokzatok vakolatdíszítését. Szemet gyö- nyörködtetők ezek az épületek. Még a romlásnak indultak is magukon viselik az egykori reprezentatív külsőt. Elsőként az egyes épületrészek arányait vizsgálja, majd a nyílások elhelyezkedését, megjelenési formáját, díszítményeit. A nyílások körül és az oromfalakon megjelenő ékítmények rendkívül változatosak, dekoratívak. A barokkos díszítőelemektől a klasszicista és eklektikus díszítményekig széles skálája található a vakolatdíszeknek, amelyek látványosságukon túl esztétikai értéket sugárzó megjelenésükkel tűnnek ki. Valamennyit részletesen elemzi a Szerző. A lakóépületek felirati táblái monogramos tulajdonjegyek vagy házjegyek, amelyek a helyi népnyelvnek megfelelőek, mutatott rá erre a népi 313 -
