Acta Papensia 2017. - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 17. évfolyam (Pápa, 2017)
2017 / 3-4. szám - Szemle - Lukács László: A káli-medencei lakóház a Dunántúl népi építészetében. (S. Lackovits Emőke)
bizonyított. Szórványosan adatokat talált a tömésfalra, a többrétegű fal (két sor kő közé földréteg) meglétére, de ezek mind jelentéktelennek mondhatók a kőfal mellett. A kőépítkezés a kúriákon, nemesi udvarházakon ragadható meg először, már a XVIII. század első felében levéltári adatokkal igazolhatóan, majd lett általánossá, amelynek feltétele volt a helyben vagy közelben bányászható kő építőanyag, továbbá a kőépületek emeléséhez értő kőművesek jelenléte. Ezért igyekeztek kőművest letelepíteni, bár a Szerző szerint, Csukás Györgyire hivatkozva, a bonyolult épületszerkezetek nélküli építményekhez a helyi építő specialisták itt is elegendőnek bizonyultak. Ezután sorra veszi az építkezésnél használt kőanyagot, azok lelőhelyét, kitér a lakóház mindazon falrészeire, amelyeket feltétlenül kőből emeltek, mint a felmenő falak, oromfalak, pincék, boltozott födémek. Foglalkozik az itt használt kőfajtákkal, a kőfalazás technikájával, továbbá a kőművesek által télen végzett kőfejtéssel. Érinti a mészégetést, a meszesek tevékenységét és a téglaégetést. A másodikban a födémek fajtáit vizsgálja. Megállapítja, hogy a szobákban mind a gerendák, mind a deszkák vastagabbak és finomabb megmunkálásúak a füstöskonyhákénál. Egyébként a fafödémek döntően helyi keményfából (tölgy) készültek. A födémgerendákat mestergerenda támasztja alá, amelyek közül a Szerző külön foglalkozik az egyik jellegzetességgel, jelesen a kereszt- mestergerendákkal, amelyeket kilenc lakóházban meg is talált. Ugyanakkor rámutat arra, hogy ahol a kereszt-mestergerenda már nem található meg, ott egykori meglétére a ház hossztengelyével párhuzamosan futó födémgerendák engednek következtetni. Ezek a lakóházak a térségben a legrégebbiek közé tartoznak, építésük ideje a XVIII. század, esetleg a XIX. század eleje. A XIX. század második felében a födémek és tetőszerkezetek már fenyőfából készültek, amelyeket az 1920-as évekig még hienc fuvarosok vittek a Felső-Őrségből a Bala- ton-felvidékre, de érkezett épületfa az Északnyugati Kárpátokból is, majd mindezek elmaradását követően Tapolcán Polacsek Ármin, Kővágóőrsön Pás- kec Miksa, Köveskálon Bulger Tivadar fakereskedésében lehetett hozzájutni. A rangosabb épületeknél kutatásai során boltozott födémeket talált Lukács László. Pl. ilyen volt a református parókia. A boltozatot kőből vagy téglából rakták és két változata ismert: a csehsüveg boltozat és a dongaboltozat. Ezeket a födémtípusokat több lakóházban megtalálta, legtöbbet Kővágóőrsön. Viszont olyan épületre is rábukkant, ahol a lakószoba dongaboltozatú, ami egykori kamra funkcióra utal. A kisnemesi kúriákban szinte valamennyi helyiség boltozott födémű, sőt ez jellemzi a tornácokat is, helyenként pedig az istállót. Ilyen boltozott födémű lakóház tervrajzát készítette el Marton Dániel szentbékkállai kőművesmester, amelyet lánya, Marton Kornélia őrzött meg. Poroszsüveg boltozattal egy esetben, Kővágóőrsön találkozott a Szerző. A harmadik alfejezet a tetőszerkezeteket mutatja be. A Káli-medencét túlnyomó többségben az ollóágasos tető uralta. Jellemzője: elől-hátul kő oromfal,-з Szemle =Acta Papensia xvii (2017) 3-4. szAm- 311
