Acta Papensia 2017. - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 17. évfolyam (Pápa, 2017)
2017 / 3-4. szám - Szemle - Lukács László: A káli-medencei lakóház a Dunántúl népi építészetében. (S. Lackovits Emőke)
-s Szemle sAcTA PAPENSIA XVII (2017) 3-4. SZÁM csupán érintette ezeknek a falvaknak építészeti jellemzőit: így Jankó János, Viski Károly, Tóth Kálmán, Nászay Miklós, Padányi Gulyás Jenő, Barcsai Tibor, Dercsényi Dezső, Vargha László, Entz Géza, Gerő László, Tóth János, Vajkai Aurél 1902-1965 között készült munkái egyaránt csak szórványadatokat tartalmaznak erre a térségre. Cserjéssy Károly is csak Köveskállal foglalkozott kéziratban maradt művében 1935-ben. A felsorolt kutatók elsősorban kővágóőrsi adatokat hoznak, illetve egy mindszentkállait. Ugyanakkor az egykori Országos Műemléki Felügyelőség archívumában számos lakóépület és szőlőhegyi építmény felmérését őrzik, amelyeket az OMF megbízásából végeztek építész hallagatók, valamint az Iparművészeti Főiskola belsőépítész hallgatói, de jól használható anyag található a Néprajzi Múzeum, továbbá a Szabadtéri Néprajzi Múzeum Adattárában is, hiszen az utóbbi intézmény Bakony-Balaton- felvidék tájegységébe a Káli-medencéből is bekerültek különböző építészeti objektumok, amelyeknek kiválasztása, feldolgozása, majd berendezése Csukás Györgyi néprajzkutató munkáját dicséri. Mindezek ismeretében elmondható, hogy az igazi monografikus vizsgálatot, a helyszíni, a levéltári kutatást, az ösz- szehasonlító elemzést egyedül Lukács László végezte el, amely hiánypótló, fontos, sőt meghatározó fejezete a magyar néprajztudománynak. A második alfejezetben a Szerző tanulmánykötetének kettős célját határozza meg: a népi építészeti emlékek bemutatását, morfológiai leírását, továbbá elemző-összehasonlító vizsgálatát és e kettő együttes eredményeit. Egyidejűleg rámutat módszerére és forrásaira. A leíró részben helyszíni vizsgálat eredményeként imponálóan nagyszámú hagyományos épületet mutat be teljes részletességgel, kitérve a lakóépületek, gazdasági és szőlőbeli építmények külső megjelenésére, ezek alkotó elemeire, rávilágítva mindazokra a változásokra, amelyeket a történeti-társadalmi folyamatok eredményeztek, nyomot hagyva az építészeti örökségen is. Az elemző-összehasonlító fejezetben a Káli-medence népi építészetét, annak minden jellemzőivel elhelyezi a Dunántúl népi építészetébe, rámutatva azokra az összefüggésekre, kapcsolatokra, amelyek a Kálimedence települései és a Dunántúl más tájai között léteznek. A második fő fejezet a Káli-medencei lakóház morfológiai leírását tartalmazza, hét alfejezetre bontva. Az első a falazat jellemzőit veszi sorra. Mindenekelőtt megállapítja, hogy a Jankó János által meghatározott, a Balaton-felvi- dékre jellemző favázas sövényfalnak a Káli-medencéből mindössze egyetlen előfordulása ismert, de az is csupán emlékezet szerinti, viszont talált még olyan adatszolgáltatót, aki ezt a technikát el tudta mondani és az egykor állt lakóházat emlékezetből be tudta mutatni. Tekintettel arra, hogy 1735-ben még a templom sövényfalú volt, ez jellemezhette a lakóépületeket is, ámde a Szerző vizsgálatai nyomán rámutatott arra, hogy a XVIII. század második felében az országos fahiány miatt szorult ki ez a technika azokon a helyeken, ahol bővében voltak az építőanyagként használható kőnek, amelyet levéltári forrásokkal is-S 310 S-
