Acta Papensia 2017. - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 17. évfolyam (Pápa, 2017)

2017 / 3-4. szám - Műhely - Bárány Zsófia: A lelkiismereti és vallásszabadság kérdése a Veszprém vármegyei nyomtatványokban (1817-1841)

-s MŰHELY sActa Papensia XVII (2017) 3-4. szAm

Szalay a reformkori diéták legfőbb katolikus egyházi szónokának, Lonovics József 1832-36. évi kijelentésével vallotta, hogy „amit a törvény nem tilt, azt tenni szabad.”56 Miként a „belső” szuverenitás, azaz a katolikus autonómia irányába mutatott a Csanádi püspök diétái felszólalásaiban, valamint a prímási körlevél is a helyes, polgáritól független, egyházi eljárást vette górcső alá, éppúgy tett a veszprémi kanonok is. A vita gócpontjai, azaz az egyházi jogkörhöz tartozó áldás és az önkéntes reverzális kapcsán Szalay azonban felvetette a házasulandó felek felelősségvállalását, illetve annak hiányát is. Ehhez hasonlóan bélyegezte meg az ötven éves magyarországi helytelen eljárásmódot. Egyházi viszonylatban a korszellem szólás- és sajtószabadság jelszavaként a lelki- ismereti és vallásszabadságot jelölte meg, célként pedig a „szabad hazában, szabad nemzetek között működő szabad egyházat” tűzte ki.57

Ahogy a Csanádi püspök az 1839-40. évi országgyűlésen, úgy Szalay vármegyei táblabíróként és zalai főesperesként az 1841. évi január 11-i zalai megyegyűlésen igyekezett védelmezni a katolikus álláspontot. Egyrészt itt is mértékletességre intette a rendeket, másrészt Lonovicshoz hasonlóan, a világi és egyházi jogkörök szétválasztását irányozta elő, „amidőn egyiknek a másika fölött büntető hatalma nem lehet”.58 Felszólalására Deák Ferenc válaszolt, aki „a fennálló sértés, akadály” bizonyításra a prímási körlevélre hivatkozott, miszerint amit megengedett egykor saját híveinek a katolikus egyház, most attól miért lép vissza. így a katolikusok önmagukon ejtett sérelmét helyezte beszéde középpontjába, miközben tudatosan „hiányosan” fejtette ki a katolikus házasság szentségének mibenlétét.59 Szavaira a veszprémi kanonok szóban forgó kiadványban elismerte, hogy egyháza szerint valóban azoknak, a vegyes házasság katolikus biztosítékait negligáló nőknek az eljárása bélyegezhető meg leginkább, akik az egyházi követelményekkel szemben a polgári törvény engedélyével élnek.60 Míg Deák a francia forradalom alapján a polgári törvény előtti egyenlőség igényét fogalmazta meg, addig Szalay a reformáció talaján a

56 [SZALAY] 1841/1. 31-33.

57 [SZALAY] 1841/1. 45.

58 FAZEKAS 2008.132.

59 FAZEKAS 2008.141-143. „Még nincs elhatározva, mi teszi ennek szentségét, és az összeadásban vagy a személyekben létezzen-e az?” Feltehetőleg Deák is tudta, hogy a katolikus egyházban a latin hagyomány szerint maguk a jegyesek szolgáltatják ki egymásnak a házasság szentségét, amikor kinyilvánítják házasságkötési szándékukat. A keleti hagyományban a papok vagy püspökök tanúi a jegyesek kölcsönös konszenzus-cseréjének, áldásuk azonban szükséges a szentség érvényességéhez.

“[SZALAY] 1841/1. 54211