Acta Papensia 2017. - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 17. évfolyam (Pápa, 2017)
2017 / 1-2. szám - Szemle - Hatos Pál: Szabadkőművesből református püspök. Ravasz László élete (Hudi József)
-a Szemle *Acta Papensia xvii (2017) 1-2. szám A vidéki zsidóság deportálása után a nyilvános tiltakozást is megkísérelte, de eredményt nem ért el. Serédi hercegprímás elutasította az együttműködést, a protestáns püspökök között pedig nem volt teljes az egyetértés. A nyilas hatalomátvétel után már maga is bujkálásra kényszerült: az ostrom jó részét a városligeti Lorántffy Zsuzsanna Szanatóriumban vészelte át. A záró fejezet Ravasz 1945 utáni életét tekinti át. A szovjet megszállás új helyzetet teremtett a református egyház életében: az újjáépítés lázában az egyházszervezet lelki és fizikai értelemben is reorganizálódott és Ravasz pozíciója is megerősödött. Az új irányvonalat a haladó hagyományokhoz és a liberalizmushoz való visszatérésben határozta meg. Ezt tükrözte többek közt az, hogy az egyház külföldre távozott világi vezetői helyére a társadalom minden rétegéből választottak képviselőt. Átmenetileg úgy tűnt, hogy megvalósítható a szabad egyház a szabad államban elképzelés. Közben azonban - kommunista támogatással - sikeresen szerveződött az egyházi ellenzék, amely a bűnbánatot, mint politikai eszközt használta fel Ravasz megbuktatására. Ravasz számos lényeges kérdésben élesen megfogalmazta véleményét: bírálta a földreformot, amely a gyülekezetek földjeinek több mint a felét elvette; elítélte a múlt rendszer vezetőinek politikai üldözését, a svábok kitelepítését. A nyolcosztályos általános iskola bevezetését pedig az államosítás előkészítésének tekintette. A zsidósághoz való viszony tisztázása helyett Ravasz a felelősség áthárítását, a „hamis önfelmentés útját választotta.” (268.) Fontosnak tartotta a katolikus egyházzal közös front kialakítását a közös egyházi érdekek védelmére. Közös fellépéssel 1946/47 fordulóján sikerült megakadályozni a fakultatív hitoktatás bevezetését. A református egyház ellenállása nem tartott sokáig. 1947-ben a Zsinati Tanács már az „új Magyarország” mellett tett hűség- nyilatkozatot. 1948-ban a kommunista hatalom frontális támadást indított az egyházak ellen. Először a gyengébb ellenfél, a református egyház megtörésére törekedett. Ravasz félreállítására érdekében először Lázár Andor dunamelléki egyházkerületi főgondnokot likvidálták: letartóztatták, majd lemondatták. Végül többszöri meggyőzési kísérlet után Rákosi a püspököt is lemondásra szólította fel. Ravasz előbb konventi és zsinati elnökségéről, majd május 11-én püspökségéről is lemondott. Az alku révén megtarthatta zsinati tagságát, Kálvin téri lelkészi állását, magas nyugdíjat kapott és 1948 nyarán ő vezethette a protestáns egyház küldöttségét az Egyházak Világtanácsának amszterdami alakuló ülésére. 1948. október 7- én utóda, Révész Imre zsinati és konventi elnök aláírta az állam egyházra kény- szerített szerződését, amely a későbbi évtizedekben meghatározta a református egyház és az állam viszonyát. A Bereczky Albert és Péter János vezette református egyház ezután nyíltan a szocializmus szolgálatába szegődött. A következő pár évben nemcsak az egyház maradék önállóságát számolták fel, hanem Ravaszt 174 s-
