Acta Papensia 2017. - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 17. évfolyam (Pápa, 2017)

2017 / 1-2. szám - Szemle - Hatos Pál: Szabadkőművesből református püspök. Ravasz László élete (Hudi József)

-з Szemle 2AcTA PaPENSIA XVII (2017) 1-2. SZÁM

autonómia. A dunamelléki egyházkerületben a szülők többsége más felekezeti népiskolába járatta gyermekét; kisközségekben csökkent a tanulók száma, a helyzeten a lelkész tanítóként való alkalmazása sem változtatott. A vallásoktatás elmélyítése érdekében Ravasz fontosnak tartotta az iskolán kívüli vallásoktatást (pl. vasárnapi iskola szervezését, „gyermekgyülekezetek” alakítását).

Az egyéni és tömeges evangélizáció legfontosabb terepének Ravasz a gyülekezetét tartotta, az általa körvonalazott új lelkészeszmény, bresbiter- eszmény folyamatos aktivitást feltételezett, amely a gyülekezet anyagi, erkölcsi megerősödését, a lelki ébredést szolgálta. A református egyház társadalmi bázisának a magyar gazdatársadalmat tartotta. A kisgazda-társadalom azonban demográfiailag leszálló-ágba került, melyen az egykézést gátló jogi szabályozással, telepítési akciókkal, földreform szorgalmazásával kívánt segíteni.

Ravasz második világháború alatti ténykedésének megítélésében a legfőbb szempont korábban is a zsidósághoz fűződő viszonya és a zsidóellenes törvények elfogadásában játszott szerepe volt. Közismert, hogy a Felsőházban támogatta az első zsidótörvény elfogadását, mint a belső nyugalom és béke garanciáját, „az antiszemitizmus erőszakos kirobbanásának” (a szélsőjobb előretörésének) megakadályozását. Hasonló okból korlátozta (pl. az 1943-as egyházkerületi missziói szabályrendelettel) a zsidók áttérését, s bátorította a cionista törekvéseket, amelyek Magyarországon kívül szerették volna megvalósítani az új nemzeti állam kiépítését. A zsidók közéleti és gazdasági térfoglalását célzó második törvénnyel kapcsolatbani erős fenntartásait megfogalmazta ugyan, de többi egyházi vezetővel együtt csak azért küzdött, hogy a zsidó származású keresztyének/keresztények bizonyos könnyítéseket kapjanak. Az 1941 nyarán elfogadott, házassági jogot faji alapon szabályozó (a keresztény és zsidó közti házasságot tiltó) harmadik zsidótörvényt az egyházak vezetői egységesen elutasították, a gyakorlatban mégis tudomásul vették. Ravasz úgy vélte, hogy mind a magyar-zsidó, mind a magyar-cigány keveredés „ártalmas”, az utóbbira „megfelelő intézkedés nincs.” (242.) Az üldözött egyháztagok lelki és anyagi támogatását a református egyház az 1942-ben alapított Jó Pásztor Missziói Albizottság révén biztosította Muraközy Gyula és Éliás József vezetésével.

1944-ben Magyarország német megszállása, a Sztójay-kormány hatalomra jutása új helyzetet teremtett. Megkezdődött a zsidók megbélyegzése, gettósí- tása, deportálása. Ravasz május során megismerte az ún. auschwitzi jegyzőkönyvet, amelynek következtében „jelentős fordulat állt be magatartásában”: „a keresztény egyházak vezetői közül Ravasz volt a legdinamikusabb a tiltakozások és a mentés szervezésében.” (245.) A mentés elsősorban a zsidó szár- mazázsú egyháztagokra vonatkozott, de emberséges bánásmódot kért mindenki számára, és a konvent révén a deportálások mellőzését kezdeményezte.

= 173 s-