Acta Papensia 2017. - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 17. évfolyam (Pápa, 2017)
2017 / 1-2. szám - Szemle - Hatos Pál: Szabadkőművesből református püspök. Ravasz László élete (Hudi József)
-s Szemle =Acta Papensia xvii (2017) 1-2. szám a leányfalui telket, melyre nyaralót épített; rózsadombi háromszintes villáját az 1930-as években építette fel; a Gellérthegy oldalán, a Somlói úton is háztelket vett. 1943-ban egy Mercedes autót is vásárolt. Anyagi gyarapodása mögött folyamatos, kemény munka állt. Püspökként szakított a hagyományos őrálló-szerepkörrel: szinte folyton úton volt: 1921-ben elsőként a szerb-uralom alól felszabadult Felső-Baranyát látogatta meg, a következő években pedig az egyes egyházmegyéket vette sorra, szinte minden egyházközségébe eljutott, legtöbb helyen prédikált is. 1929-ben öthónapos körutat tett az USA-ban, ahol végiglátogatott félszáz magyar református gyülekezetét. 1930-ban ismét Baranyában végzett püspöki egyházlátogatást. A püspöki irodában munkatársaival együtt évente ezerszámra intézte a hivatalos ügyeket, emellett száz számra fogadta a látogatókat, akik támogatást kértek (és lehetőség szerint kaptak) tőle. Szívesen utazott vidékre, egyházi alkalmakra, külföldi konferenciákra. Püspöki ténykedésének első húsz évében a dunamelléki egyházkerületben a háborús infláció és a gazdasági világválság ellenére valóságos építési láz volt: 56 új templom, 75 iskola, 71 lelkészlak, 41 tanítói lakás, 85 gyülekezeti ház épült; Budapesten és környékén másfél tucat egyházközség szerveződött. Tevékenységének kiemelkedő eredménye a fővárosba és környékére vidékről betelepülő nagyszámú reformátusság (ipari munkások) egyházszervezeti kereteinek megteremtése: a budapesti (1932) és pestkörnyéki (1938) egyházmegye megszervezése. A református egyház autonómiájának megőrzése érdekében a korszellemnek megfelelő, központosított egyházszervezetet épített ki. A katolikus egyházzal jó viszony kialakítására törekedett, egyes képviselőivel (Bangha Béla, Pro- hászka Ottokár) baráti viszonyt ápolt. A protestáns egyházak közül az evangélikussal gyümölcsöző együttműködést alakított ki; a hagyományos egyházakat bomlasztó „szektáktól” mereven elzárkózott. A külföldi protestáns egyházakkal (különösen a skóttal, hollanddal) intenzív kapcsolatot alakított ki. A vallásos élet megújítását szolgáló egyesületeket országos hálózatba (szövetségekbe) fogta össze és központi egyházi igazgatás alá helyezte. A nagy példányszámú Református Élet (1934) c. hetilap szintén az egységes felekezeti érdeket szolgálta. Az egyház-politikai centralizáció 1936-tól felgyorsult, amikor Baltazár Dezső tiszántúli püspök helyére lépve átvette a zsinati és konventi elnökséget, az ORLE elnökségét, és orgánumának, a Lelkészegyesület c. lapnak a szerkesztését. A centralizált egyházigazgatás 1945 után lehetővé tette, hogy a kommunista hatalom a felső egyházi vezetésben végrehajtott személycserékkel „megfelelő” irányba állítsa a református egyház működését. A szerző rámutat arra, hogy Ravasz az iskolapolitika terén nem igazán volt sikeres: a felekezeti iskolarendszer régóta állami támogatásra szorult, a két világháború között tovább nőtt az állami befolyás, miközben egyre gyengült az iskolai 172
