Acta Papensia 2017. - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 17. évfolyam (Pápa, 2017)

2017 / 1-2. szám - Újraolvasó - A reformáció 300. évfordulójának megünneplése a Dunántúli Református Egyházkerületben (1817)

-s Újraolvasó *Acta Papensia xvii (2017) 1-2. szám

minden századokban munkálkodott, de a’ setét századok mivoltához képest, nyilván el nem terjedhetett; míg nem a XVI-dik század kezdetén, mikor már sok millió lelkek óhajtották azt, és készen voltak annak elfogadására, egész erejében feltetszett annak világossága, és megnyílt az ajtó, mellyet senki bé nem zárhat. Intette azuán, ’s serkentette az evangélico-református keresztyéneket, hogy a’ nékiek adatott isteni nagy ajándékot méltóképpen megbetsűljék, hogy az ő életekben, erköltsökben, polgári hívségekben az igazság mellett való állhatatosságban tündököljenek a’ keresztyén vallás lelkének áldási, a’ szent letzkének amaz intése szerént: „Tartsd meg azt, a’ mi nálad vagyon, hogy senki el ne vegye a’ te koronádat.”

Hálaadó imádság rekesztette bé a’ predikátziót; melly után a’ tanúló ifjúság’ éneklő karja lassú orgona szó mellett hármoniával énekeltette a’ 74-ik es- meretes és szeretett éneknek ama versét: „Tsak ez nékünk vígasságunk.”

Ezen éneklés végzésével az Új Testamentom egygyik sákramentoma, a’ szent keresztség menvén véghez, figyelmetessé tétettek a’ hivek az őt tsetse- mőkori ártatlanságok állapotjára, a’ mikor ők is a’ szent keresztség által a’ Krisztus mennyei tudományának vallására és a’ kegyelem szövettségének társaságára felszenteltettek. Mellyre az éneklő-kar az említett énekből ama verset éneklette harmóniával: „Tartsd meg azért békességben.”

Ekkor elő állottak hat férjfi és hat leány tanúló gyermekek, kik ifjabb prédikátor tiszt, [eletes] Tóth János46 úr által a’ keresztyén hitnek fő ágazatiról ki- kérdeztetvén, az ő hitekről vallást tettek, és az egész gyülekezet buzgó imádsága mellett confirmáltatván, ’s megáldatván, a’ hívek társaságába bé vétettek; egyszersmind a’ setétségből a’ világosságra való általmenetel, a’ hitbeli neve- kedés, a’ lelkiekben emberkorra jutás, és a’ Krisztusban lett meg öröködés jelesen ábrázoltatott, melly után az egész gyülekezet a’ 70-dik dicséret 2, 5, 6, és 7- dik verseit éneklette.

Következett a’ szeretet vendégségének kiszolgáltatása, melly külömben is ezen ekklé’siában Advent első vasárnapján mindig megszokott történni. Leg először is a’ 12 confirmált ifjatskák botsáttattak a’ szent asztalhoz, mindenik nem47 tulajdon oskolai tanítójától vezéreltetvén, melly buzgó figyelmet ’s öröm

46 Levéltári adatbázisunk szerint Tóth János 1806-1832 között volt révkomáromi ideiglenes, majd rendes lelkész.

47 mindegyik nem: vagyis a fiúk és a lányok (saját tanítóik vezetésével mentek)-« 162 s-