Acta Papensia 2017. - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 17. évfolyam (Pápa, 2017)

2017 / 1-2. szám - Újraolvasó - A reformáció 300. évfordulójának megünneplése a Dunántúli Református Egyházkerületben (1817)

-= Újraolvasó зАста Papensia xyli (2017) 1-2. SZÁM

könnyeket szerzett. Ez alatt éneklette a chórus ama superintendentziától kiadott alkalmatossági48 éneket: „Felséges Isten, világosság attya!Hálát ád néked szívünk indúlatja.”

A’ tizenkét ifjak el távozása után, szokott rend[d]el járultak a’ hivek a’ szent asztalhoz, énekelvén a’ gyülekezet a’ 168-dik ditséret’ 6. 7. 8. 9-dik verseit: „Szál[l]j le most me[n]nyből életnek kenyere”-, azután pedig a’ kathedrában felolvastatott Ésa: LXI.49 ’s LXII-dik50 része, és egy ének végzésével János

48 Értsd: alkalmi, alkalomra meghatározott

49 „'Az Úr Isten lelke van én rajtam azért, mert fölként engem az Úr, hogy a szegényeknek örömöt mondjak; elküldött, hogy bekössem a megtört szivűeket, hogy hirdessek a foglyoknak szabadulást, és a megkötözötteknek megoldást; 2Hogy hirdessem az Úr jókedvének esztendejét, és Istenünk bosszúállása napját; megvigasztaljak minden gyászolót; 3Hogy tegyek Sión gyászolóira, adjak nékik ékességet a hamu helyett, örömnek kenetét a gyász helyett, dicsőségnek palástját a csüggedt lélek helyett, hogy igazság fáinak neveztessenek, az Úr plántáinak, az ő dicsőségére! 4És megépítik a régi romokat, az ősi pusztaságokat helyreállítják, és a puszta városokat megújítják, és a régi nemzetségek pusztaságait. 5És ott állnak az idegenek, és legeltetik juhaitokat, és a jövevények szántóitok és vinczelléreitek lesznek. 6Ti pedig az Úr papjainak hí- vattattok, Istenünk szolgáinak neveztettek; a népek gazdagságát eszitek, és azok dicsőségével dicsekedtek. 7Gyalázatotokért kettős jutalmat vesztek, és a szidalom helyett örvendenek örökségükben; ekként két részt öröklenek földükben, örökös örömük lesz. 8Mert én, az Úr, a jogosságot szeretem, gyűlölöm a gazsággal szerzett ragadományt; és megadom híven jutalmukat, és örök szövetséget szerzek velők. 9És ismeretes lesz magvok a népek közt, és ivadékaik a népségek között, valakik látják őket, megismerik őket, hogy ők az Úrtól megáldott magok. 10Örvendezvén örvendezek az Úrban, örüljön lelkem az én Istenemben ; mert az üdvnek ruháival öltöztetett fel engem, az igazság palástjával vett engemet körül, mint vőlegény, a ki pap módon ékíti fel magát, és mint menyasszony, a ki felrakja ékességeit. "Mert mint a föld megtermi csemetéjét, és mint a kert kisarjasztja veteményeit, akként sarjasztja ki az Úr Isten az igazságot s a dicsőséget minden nép előtt.”

50 ,,'Sionért nem hallgatok és Jeruzsálemért nem nyugszom, míg földerül, mint fényesség az Ő igazsága, és szabadulása, mint a fáklya tündököl. 2És meglátják a népek igazságodat, és minden királyok dicsőségedet, és új nevet adnak néked, a melyet az Úr szája határoz meg. 3És leszel dicsőség koronája az Úr kezében, és királyi fejdísz Istened kezében. 4Nem neveznek többé elhagyatottnak, és földedet sem nevezik többé pusztának, hanem így hívnak: én gyönyörűségem, és földedet így: férjhez adott; mert az Úr gyönyörködik benned, és földed férjhez adatik. sMert mint elveszi a legény a szüzet, akként vesznek feleségül téged fiaid, és a mint örül a vőlegény a menyasszonynak, akként fog néked Istened örülni. 6Kőfalaidra, Jeruzsálem, őrizőket állattam, egész nap és egész éjjel szüntelen nem hallgatnak; ti, kik az úrat emlékeztetitek, ne nyugodjatok!7És ne hagyjatok nyugtot néki, míg megújítja és dicsőségessé teszi Jeruzsálemet eföldön. 8Megesküdt az Úr jobbjára s erőssége karjára: nem adom többé gabonádat eleségül ellenségeidnek, s idegenek nem iszszák mustodat, a melyért munkálódtál, 9Hanem a betakarók egyék azt meg, és dicsérjék az úrat, s a beszűrők igyák meg azt szentségem pitvaraiban.'°Menjetek át, menjetek át a kapukon, készítsétek a népnek útát, töltsétek, töltsétek az ösvényt, hányjátok el a köveket, emeljetek zászlót a népek fölé. "Imé, az Úr hirdette mind a föld határáig: Mondjátok meg Sión leányának, ímé, eljött szabadulásod, ímé, jutalma vele jő, és megfizetése ő előtte! l2És hívják őket szent népnek, az Úr megváltozatnak, és téged hívnak: keresett és nem elhagyott városnak.”-* 163 *-