Acta Papensia 2017. - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 17. évfolyam (Pápa, 2017)

2017 / 1-2. szám - Újraolvasó - A reformáció 300. évfordulójának megünneplése a Dunántúli Református Egyházkerületben (1817)

-s Újraolvasó sActa Papensia XVII (2017) 1-2. szám

A napóleoni háborúkat lezáró bécsi kongresszus után két évvel, 1817-ben a Habsburg-uralkodó politikai szempontból igen fontosnak, a vallási tolerancia demonstrálásának tekintette az évforduló megünneplésének engedélyezését.

Az uralkodó az evangélikus és református egyházat legfelsőbb szinten képviselő cs. k. konzisztóriumok véleményét kikérve, az 1817. augusztus 26-án Bécsben kiadott 20076/2795. sz. dekrétumában engedélyezte, hogy az örökös tartományokban november 2-án, vasárnap a „reformátzió harmadik százados innepét” az előírásoknak megfelelően megtarthatják. Az ünnepen elmondandó könyörgéseket a superintendenciák előzetes cenzúra után nyomtathatták ki és küldhették meg a lelkészeknek.9 Az uralkodói dekrétum a magyarországi és erdélyi ünnepségek szervezését tekintve is irányadónak számított. Az ünnepség rendjét itt is az egyes egyházkerületek határozták meg.10

A magyarországi református egyház egyház vezetői („fő curator uraink”) Pesten tartott tanácskozásukon döntöttek arról, hogy egységesen 1817. november utolsó vasárnapján, 30-án tartják meg a gyülekezetekben az emlékünnepséget a legnagyobb csendességben, a „más vallásúaknak minden sértegetése nélkül”, egyházkerületenként készített ének és imádság felhasználásával, meghatározott liturgia keretében. Megállapodtak abban is, hogy egyházkerületenként egy-egy prédikációt is készítenek, melyet a püspök jóváhagyása után egy nevezetesebb eklézsiában kell elmondani. A helyi prédikációkba csak egy reformációról szóló paragrafust kellett beiktatni és szó szerint elmondani

vígságok köztt megülték”. Később még egyszer Kazyra hivatkozva említi a centenáriumot: „Igaz, hogy még 1617-dik esztendőben is, midőn a’ magyar protestánsok a’ vallásbéli első jubileumot tartották, sok fejedelmekkel és mágnásokkal ékeskedett a’ két protestáns ekklésia.” Uo. 198. Érdekes módon, konkrét ünnepségről egyik esetben sem esett szó. - A magyar történeti kronológia sem emlékezik meg sem az 1617., sem az 1717., sem az 1817., sem pedig az 1917. évi jubileumi ünnepségekről. Vö. BENDA 1983. II. 445., 556-557., 633., III. 832-835. Tudjuk, hogy 1717. október 31-én Sárospatakon megünnepelték a bicentenáriumot. Csécsi János (Gönc, 1689. június 11. - Sárospatak, 1769. június 1.) professzor beszéde 1720-ban nyomtatásban is megjelent Zürichben: Tseetsi, Johannes: Oratio seculo altero reformationis-jubilaeo habita in auditorio publico illustris Athaenei Patakiensis... ad diem 31. Octobris Juliam 1717. [Tiguri], 1720. 44 p. Csécsi kiadott beszédét Szerdahelyi Gábor (1660-1726) jezsuita támadta Demonstratio turpissimorum errorum a D. Joanne Tsétsi Calvinista... c. 1722-ben megjelent művében. Vö. ZOVÁNYI1977. 597-598. Csécsi nyomtatott művének kéziratos másolata a Dunántúli Református Egyházkerület Tudományos Gyűjteményei kézirattárában is megtalálható: DREKK O. 676. - Tóth Ferenc 1817-ben az előző százados ünnepre csak áttételesen utalt, amikor azt írta, hogy most az eklézsia úrasztala oly klenódiumokkal „téríttetvén meg, melyekkel az a’ reformátiónak más illy százados innepén is már diszelkedett”. MEZEI 2004a. 71.

9 MÁRTON 1818. 53-54.

10 A Dunántúli Református Egyházkerületben megtartott 1817. évi ünnepségekkel részletesebben külön tanulmányban kívánok foglalkozni.

11 DREL IV. 19. Tóth Pápai József privatum protokolluma, 134. p. A püspök levele a generális nótáriushoz, Tóth Ferenchez, 1817. október 4.

155 *-