Acta Papensia 2016. - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 16. évfolyam (Pápa, 2016)
2016 / 1-2. szám - Műhely - Köblös József: Exmisszió, ordináció, konszekráció. A lelkészi hivatal elnyerésének lépései a Dunántúli Református Egyházkerületben a XVII-XVIII. században (2.1)
<Ф MŰHELY ф Acta Papensia XVI (2016) 1-2. szám A szöveg az előzőkhöz képest igen tömör. Fogalmazása szerint a korábbi diplomákhoz hasonlóan tanúsítja a törvényes meghívást, az erkölcsi kifogástalanságot, a nyilvános vizsga sikerességét, az egyház szokása szerint elvégzett ordinációt és a tanításra, valamint a szentségek kiszolgáltatására adott kiküldetést (secundum ritum et consuetudinem ecclesiae solenniter ordinatum et ad docendum, administrandumque sacramenta ... emissum esse). Mi az ordinatio szó jelentéstartalma a papi diplomák szóhasználatában? Úgy tűnik, mintha túlnyomórészt a felszentelés mozzanatát jelölnék vele (ez leginkább az 1630-as oklevélben érződik), a mindegyik diplomában emlegetett ordinációs rítus, szokásos rítus, apostoli rítus ugyanis egyértelműen a kézráté- telt jelenti (ezt az 1630-as és az 1635-ös oklevél ki is mondja). Az 1635-ös irat azonban rögtön hozzákapcsolja a lelkészek sorába való bevételt, az 1612-es pedig a bevételt és a kirendelést is, így felfoghatjuk úgy is, hogy az ordináció fogalmába az egész folyamatot is beleérthették. Ezek alapján а XVII. századi dunántúli reformátusságra vonatkozóan azt a következtetést kell levonnunk, hogy az egyházi törvények rendelkezéseivel teljes összhangban a lelkészavatás a zsinatokon, vagyis az egyházkerületi közgyűléseken történt, és alapvetően a püspök feladata volt (természetesen az esperesek segédlete mellett). Ugyanakkor magának az ordinatio szónak a teológiai tartalma ekkor még meglehetősen bizonytalan, kiforratlan volt. Jelölhette a lelkésszé avatás egyes mozzanatait, de magát az egész folyamatot is. Az egyértelműnek látszik, hogy ez a fogalom nem csupán egy (egyház)jogi aktust jelölt (vállalni egy gyülekezet szolgálatát), hanem - nyilván katolikus hatásra - kvázi-szakrális, szimbolikus vonatkozása is volt (bekerülni a kiválasztottak rendjébe, kézrátételes áldással nyerni felhatalmazást). Az is egyértelmű, hogy ezt a szót kizárólag lelkészi állapotú személyek (püspök, esperes, ki papi diplomát. FÖLDVÁRY 1898.1. 206-207. Szimonidesz hibásan állítja, hogy ezt a forma- nyomtatványt Ungvári Gergely püspök készíttette. Viszont igaz és fontos információ az, hogy ezt az űrlapot még Virág Mihály alsódunamelléki püspök (1757-1790) korában is használták. SZIMONIDESZ 1943. 366. FÖLDVÁRY 1898. II. 88. 2. sz. jegyzet. Az ezen a formanyomtatványon a XVIII. század elején kiadott dunántúli papi diplomákról később szólunk. » 99 «
