Acta Papensia 2016. - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 16. évfolyam (Pápa, 2016)
2016 / 1-2. szám - Műhely - Köblös József: Exmisszió, ordináció, konszekráció. A lelkészi hivatal elnyerésének lépései a Dunántúli Református Egyházkerületben a XVII-XVIII. században (2.1)
<Ф MŰHELY ф> Acta Papensia XVI (2016) 1-2. szám gyülekezeti lelkész) hivatalnyérésé esetében használták. Egyházkerületi jegyzőkönyvünkben a nem lelkészi jellegű hivatalok betöltésénél nem az ordinatio, hanem az introductio (beiktatás) fogalma szerepel! Erre jó példa a pápai rektor 1628-ban történő beiktatása.'41 3. Az ordináció és exmissió magyar megfelelője a két egyházkerület lelkészavatási gyakorlatában Ezen a ponton jött el annak az ideje, hogy választ keressünk egy olyan fontos kérdésre, amit eddig nem vizsgáltunk. Olvasónknak minden bizonnyal feltűnt, hogy mindezidáig kínos gonddal kerültük az ordináció szó magyarra fordítását. Ez a törekvésünk nagyon is tudatos volt, hiszen ha teológiai tartalma vizsgált korszakunkban még kiforratlan és bizonytalan volt, nem is lett volna szabad egyetlen magyar szóval helyettesítenünk. Most azonban tovább már nem halogathatjuk, hogy megkíséreljük teológiai tartalmának összegzését, és valamiféle magyar megfelelő megkeresését. Kiindulópontként röviden foglaljuk össze ebből a szempontból is az ordináció katolikus és protestáns mgközelítését! A katolikus egyház ordinációról szóló tanítása, fogalomkészlete és gyakorlata hosszú évszázadok óta kikrisályosult és megszilárdult rendet követett. Ha valakit ordináltak, az katolikus közegben azt jelentette, hogy pappá szentelték, ezzel bekerült a papi rendbe, és függetlenül attól, hogy kihelyezték-e papi szolgálatra egy konkrét plébániára, vagy más beosztást kapott, szentelése révén természetfeletti felhatalmazást kapott, és papsága személyiségének elválaszthatatlan része lett. Ha az ordinatio szót katolikus közegben magyarul akarták mondani, gondolkodás nélkül felszentelésnek, pappá szentelésnek fordították. Vizsgált korszakunkban a református egyház értelmezésében az ordináció fogalma magában foglalta a lelkészek rendjébe való bekerülést, a konkrét gyülekezetbe történő kirendelést és a kézfeltétellel történő áldást is. Ez utóbbi viszont, ha magyarul szentelésnek is nevezték, lényegileg mást jelentett, mint a katolikus papszentelés. Nem volt szentségi jellegű, pusztán szimbolikus, az apostoli gyakorlatot követően Isten áldásának külső jele, és nem adott eltöröl- hetetlen jelleget. 141 Stephanum Saríum Gyöngyösinum ... in scholam introduximus. I. sz. ehk. jkv. DREL 1.1. a. 1.176. THURY1998.1. 254 (ő felavatásról beszél!). » ÍOO «
