Acta Papensia 2016. - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 16. évfolyam (Pápa, 2016)
2016 / 1-2. szám - Műhely - Köblös József: Exmisszió, ordináció, konszekráció. A lelkészi hivatal elnyerésének lépései a Dunántúli Református Egyházkerületben a XVII-XVIII. században (2.1)
<ф MŰHELY ф> Acta Papensia XVI (2016) 1-2. szám nisterio sacro inaugurari tenebitur; sacri ministerii ordinem assumere tenebitur), tehát a lelkésszé avatás egy-egy mozzanatára hivatkoznak. A magyar esküszöveg a latin kifejezést magyarítva emlegeti az ordinációt (az ordinatiora comparealok), a szó itt alighanem az egész folyamatot magában foglalja. Ugyanez a sejtésünk a felszentelési ének elején szereplő latin nyelvű utasítással kapcsolatban is, mely azt mondja ki, hogy a lelkészek ordinációja során a kéz- rátétel idején kell énekelni: a kézrátételes szentelés itt az ordinációnak csak az egyik mozzanata. Mielőtt továbblépnénk, az egyházmegyei jegyzőkönyvek XVII. századi bejegyzéseivel kapcsolatban ki kell térnünk még két fontos témára, melyek inkább a lelkésszé válás elméleti oldalához tartoznak, de ebben a forráscsoportban olvashatunk róluk. Az egyik ilyen téma az ordinációval összefüggő rendelkezésekkel kapcsolatos. A veszprémi egyházmegye I. sz. vegyes jegyzőkönyvében Szeli Luka György valamikor az 1640-es évek második vagy az 1650-es évek első felében, még körmendi vagy már pápai esperes korában120 egy helyen a zsinatok szokásos napirendi pontjairól ír. Ezek között második helyen a lelkészek kézráté- tellel történő ordinációját említi, és Pál apostolra hivatkozva12' azt hangsúlyozza, hogy a püspök soha ne ordináljon lelkészt magánúton, hanem minden esetben ezt nyilvánosan a presbiterek gyűlésén tegye.122 Ezzel tulajdonképpen nem tesz mást, csak a komjáti kánonok rendelkezéseit ismétli, és idézi is az általunk korábban már ismertetett megfelelő artikulust.123 A bejegyzésnek az a 120 Szeli Luka György 1635-1646 között köveskúti, 1646-1649 között körmendi, 1649-1663 között pedig pápai lelkész, emellett 1641-1646 között körmendi alesperes, 1646-1649 között körmendi, 1650-1656 között pápai esperes, 1655-től 1663-ban bekövetkezett haláláig pedig dunántúli püspök is volt. KÖBLÖS-KRÁNITZ 2009. 600. 121 Ne hanyagold el magadban a kegyelmet, amelyet a prófétai szó alapján a presbitérium kézföltételével nyertél. íTim 4,14. 122 Secunda synodi nostrae causa est novorum ministrorum ritu apostolico per manus impositionem ordinatio, quae, quod nunquam privatim, sed inde ab apostolorum ritu semper publice in coetu presbiterorum absolvi fuerit, absoluta eliquescit ex illo apostoli Pauli ad Thimotheum dicto: noli negligere gratiam, quae est in te, quae data est tibi per prophetiam cum impositione manuum presbiterii. De hoc ipsorum quoque pontificum decretis tales legimus constitutiones: sine clericorum concilio et populi testimonio nullum episcopus ordinare praesumat. Item: episcopus sine concilio clericorum clericos non ordinet. Inter fratrum quoque nostrum Transdanubianorum canones talem canonem de hoc re extare invenimus: Episcopus solus quenquem ordinare <non> praesumatur. DREKK O. 969. 104г. 123 Episcopus solus ordinare quenquam non praesumat. Patres concilii Carthaginensis IV. canone 22. hac de causa scriptum reliquerunt, qui sic legitur: ut episcopus sine concilio clericorum suorum clericos non ordinet, ita, ut civium assensum et conniventiam et testimonium » 94 «
