Acta Papensia 2016. - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 16. évfolyam (Pápa, 2016)
2016 / 3-4. szám - Szemle - Széchenyi István válogatott levelei. (Szerk. és ford. Kovács Henriett, Körmendy Kinga, Mázi Béla, Oplatka András) (Hudi József)
«ф Szemle Acta Papensia XVI (2016) 3-4. szám Az elküldött levelekről a fogalmazatot megőrizte vagy másolatot készíttetett, hogy mindennek nyoma maradjon, az emlékezés biztos és az ügyintézés zökkenőmentes legyen. Levéltárában többfajta levélmásolati könyvet őrzött. Kazinczyhoz hasonlóan tudatosan archiválta levelezését, mert tisztában volt saját jelentőségével. A kötetben olvasható levelek jól tükrözik Széchenyi politikai magatartásának változását: míg 1825-ben és a következő évtizedben Széchenyi a kezdeményező szerepében tűnt fel, az 1840-es években már ügyes taktikával próbálta fékezni a közrendi és főrendi liberális nemesi ellenzék tevékenységét, melyet a két vezéregyéniség, Kossuth Lajos és gróf Batthyány Lajos testesített meg. Nagy tervei megvalósítása érdekében jó kapcsolatot ápolt a bécsi kormánykörökkel, hogy a kormányzat anyagi és erkölcsi támogatását is megnyerje. Az Al- Duna hajózhatóvá tétele, a Duna és Fekete-tenger közti összeköttetés biztosítása érdekében vállalta az al-dunai királyi biztosságot, a magyarországi közlekedés fejlesztése érdekében 1845-ben helytartótanácsosi állást, az Országos Közlekedési Bizottság elnöki tisztségét, mindvégig ügyelve arra, hogy egzisztenciális és morális függetlenségét megőrizze. Ennek érdekében nemegyszer hangsúlyozta, hogy a Duna-szabályozást kormányzati felhatalmazással, de magánemberként irányítja, s azt is megszellőztette a nyilvánosság előtt, hogy helytartótanácsi állásáért nem fogad el fizetést. A levelezőpartnerek névsora azt bizonyítja, hogy Széchenyi nagy terveit elsősorban a gazdasági-politikai elit (arisztokrácia, nagypolgárság) anyagi és erkölcsi támogatásával kívánta elérni. Legnagyobb alkotása, a Lánchíd építésében egyik fő támogatója br. Georg Sina görög származású bécsi bankár, magyarországi nagybirtokos volt, akinek fia, Simon szintén jó hazafinak bizonyult. Szinte minden nemzeti kezdeményezést, intézményt felkarolt, az Akadémia leendő székházára 1858-ban 80 000 pengőforintot adományozott. Széchenyi az adott ügy sikere érdekében fontosnak tartotta, hogy az elsők között a leggazdagabb, legbefolyásosabb magyar főurakat nyerje meg magának, hogy azok példája nyomán mások is csatlakozzanak a kezdeményezéshez. (Úgy vélte, hogy a gazdagok adott esetben a várt nyereség elmaradását is köny- nyedén elviselik. A kockázat-vállalásban maga mutatott példát.) Nagy alkotásai fennmaradása érdekében az országgyűlés támogatását is megszerezte (Magyar Tudós Társaság — a későbbi Akadémia; Lánchíd; Magyar — később Nemzeti — Színház). A nagyberuházásokhoz komoly tőkére volt szükség, melyet a bécsi zsidó bankházak biztosítottak. A közlekedésügy fejlesztéséhez kisebb ösz- szegekkel a kormányzat is hozzájárult. Széchenyi újításait nem fogadták egyöntetű lelkesedéssel: a közvélemény egy része különcnek, hóbortosnak tartotta az anglomán grófot; kevesen támogatták feltétlenül. Jellemző, hogy még bátyja, gróf Széchenyi Pál is garanciát » 462 «
