Acta Papensia 2016. - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 16. évfolyam (Pápa, 2016)
2016 / 3-4. szám - Szemle - Széchenyi István válogatott levelei. (Szerk. és ford. Kovács Henriett, Körmendy Kinga, Mázi Béla, Oplatka András) (Hudi József)
<ф Szemle ф> Acta Papensia XVI (2016) 3-4. szám várt tőle annak érdekében, hogy a befektetett tőkéje megtérüljön. Kiváló diplomáciai érzékre vall, hogy a nehézségek ellenére széles társadalmi bázist tudott kiépíteni egy-egy hazafias ügy támogatására. Minden kezdeményezést intézményesített azáltal, hogy a részvényes tagokból egyesületet szervezett, egyik- ben-másikban elnöki vagy választmányi tagságot is vállalt. (Az olvasó a gondos lábjegyzetek alapján könnyen összeállíthatja azon gazdasági és kulturális társaságok, egyesületek névsorát, amelyek kezdeményezésére jöttek létre vagy támogatását élvezték. S azokét is, melyeket — elvi okokból — nem támogatott.) Óriási erőfeszítéseket tett azért, hogy az elért eredményeket és a megszerzett bizalmat megőrizze. Személyiségéből fakadt, hogy nem tudott veszíteni: amit elkezdett, be is akarta fejezni. Enélkül a hosszú távú nagyberuházások egyike sem valósulhatott volna meg. Nagy jellemre vall, hogy válságos helyzetben kompromisszumra is kész volt: a személyes ellentéteket azonnal félretette és az ország „haladásának” ügyét támogatta. 1845-ben legnagyobb riválisával, Kossuthtal szövetkezett a balatoni gőzhajózás megvalósításáért, 1848- ban pedig a miniszteriális kormányzat megteremtéséért. Közmunka- és közlekedésügyi miniszterként mindent megtett az általa alapított-pártfogolt pesti gyárak (cukorggyár, hengermalom, gőzmalom, gépgyár) pénzügyi helyzetének megszilárdításáért. Leveleiből elsősorban a nagy szervezőt ismerjük meg, a magánember leginkább a Napló olvastán tárulkozik fel előttünk. Ezért jó megoldásnak tartjuk, hogy a szerkesztők fontosabb esetekben a lábjegyzetekben a Napló egy-egy részletét is közlik. A kétféle műfaj két értelmezési mezőt jelöl: a hivatalos levél gyakran a címzett elváráshorizontját, a naplóbejegyzés viszont ettől eltérően vagy akár ezzel szemben Széchenyi őszinte magánvéleményét tükrözi. A kontraszt a két színt között annál nagyobb, minél nagyobb a státuszbeli különbség, ami legszembetűnőbben Széchenyi és a vele rokonságban álló Metternich herceg (vagy alteregója, báró Gervay Sebestyén) viszonyában figyelhető meg. A levelezésből Széchenyi humorára is fény derül. 1834 októberében például azt írta James Wattnak, hogy a dunai hajók a tavasz óta tartó nagy szárazság miatt „éppoly gyakran és hosszan vannak homokzátonyon, mint vízen” (194.). Bár magát fösvény és hiú embernek tartotta, nem volt ellenére, hogy al-dunai útitársa, gróf Waldstein János olyan karikatúrát készítsen róla, amint a Duna sziklái között gázol, vagy a „főváros tiszteletbeli utcaseprűjeként” jelenik meg. Sokirányú elfoglaltságát frappánsan fogalmazta meg 1836-ban Karácson Mihálynak írt levelében: „igen sok nyúl után futok én vén agár” (237.). Metternich herceget hivatalos leveleiben hajbókolva a jelenkor legnagyobb férfiának nevezte, szűk baráti körben azonban csak „Molnár” gúnynéven emlegette. Naplójában komikusnak nevezte, hogy éppen ő akarja megreformálni Magyarországot. Az arisztokraták nyelvhasználatára utalva 1847-ben tréfásan írta gróf Teleki Lászlónak, hogy „mi magyarok rendszerint németül locsogunk”. (415-) » 463 «
