Acta Papensia 2016. - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 16. évfolyam (Pápa, 2016)
2016 / 3-4. szám - Szemle - Széchenyi István válogatott levelei. (Szerk. és ford. Kovács Henriett, Körmendy Kinga, Mázi Béla, Oplatka András) (Hudi József)
<ф Szemle ф> Астл Papensia XVI (2016) 3-4. szám leveleket lábjegyzetekkel látták el, hogy az olvasó a szükséges információk birtokában könnyen, élvezettel, „mintegy levélregényként” forgathassa a könyvet. A kötet érdemi részét a szakszerűen közzétett 260 levél szövege adja (21- 520.), melyet megfelelő apparátus — életrajzi kronológia, rövidítések jegyzéke, képek jegyzéke, több mint 100 tételes irodalomjegyzék, névjegyzék (pár soros életrajz), névmutató — egészít ki.1 A kötetet illusztrációk zárják: hősünk életét felvillantó 17 színes képben gyönyörködhetünk (a reprodukciókat Láng Klára és Hámori Péter készítette). A „levélregény” olvasója először 1809 tavaszán találkozik Széchenyivel, amikor a 17 éves ifjú Cenken írt, eredetileg német nyelvű levelében illendően elbúcsúzik szüleitől, mielőtt hadba vonul, hogy katonatisztként rész vegyen a Napóleon elleni háborúban. A halál árnyéka már itt is jelen van, akárcsak a „regény” végén, a döblingi elmegyógyintézetben, amikor i860, március 4-én, az előző napi házkutatást követően, báró Adolph Thierry rendőrminisztemek írt levelében hitet tesz a dinasztia és a császár iránti hűségéről és méltányos elbánást kér a maga számára. A segélykiáltásra, mint tudjuk, durva fenyegetés volt a válasz, amely április 8-án öngyilkosságához vezetett. A közzétett levelek Széchenyi négy évtizedes aktív működését fogják át. Életének első szakasza katonatiszti pályája (1809-1826), mely hadseregből való önkéntes távozásával zárul. 1825-ben lép a közélet porondjára és fejti ki elképesztő munkabírásról tanúskodó civilizátori szerepét egészen addig, amíg 1848 nyarának végén — látva a fegyveres összetűzés elkerülhetetlenségét — össze nem omlik, s szeptember elején a döblingi magán-elmegyógyintézetbe nem kerül. Döbling: 11 év a világtól elzárva, magányban, „háromnegyedig sírban” (516.), a hatalom egy idő után mégis veszélyes embernek tartja, aki az alkotmányos monarchia híveként titokban olyan műveket ír és ad ki, melyek a fennálló rendszer megdöntésére lázítanak. Széchenyi levelei tanúsítják, hogy reformtevékenysége az ország átfogó modernizálását szolgálták: a gazdaság, jogrendszer, politika, társadalmi-kulturális élet átalakítását békés úton, az osztrák monarchia berendezkedésének fenntartása mellett kívánta véghezvinni. A lóversenyzés, az állandó Duna-híd, a vízszabályozások (Al-Duna, Tisza, Balaton), folyami és tavi gőzhajózás, vasúti közlekedés, társadalmi egyesületek (kaszinók, selyemtenyésztő egylet, tudós társaság, gőzhajózási társaság, sétatér társaság stb.) létrehozása, a társa1 Az irodalomjegyzékből és a Pest vármegyei, főként a Magyar Színházzal kapcsolatos hivatkozásokból hiányoljuk Kerényi példamutató monográfiáját: KERÉNYI Ferenc: Pest vármegye iodalmi élete (1790-1867). Előmunkálatok Pest megye monográfiájához 3. Szerk.: Horváth M. Ferenc. Bp., 2002. » 459 «
