Acta Papensia 2016. - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 16. évfolyam (Pápa, 2016)
2016 / 3-4. szám - Szemle - Széchenyi István válogatott levelei. (Szerk. és ford. Kovács Henriett, Körmendy Kinga, Mázi Béla, Oplatka András) (Hudi József)
<ф Szemle ф> Acta Papensia XVI (2016) 3-4. szäm dalmi nyilvánosság fórumainak támogatása, a közteherviselés (hídvám) elfogadtatása, a közvéleményt felrázó művei összességükben a modem főváros és modern Magyarország megteremtését szolgálták. Széchenyi magatartása közel sem volt magától értedődő, hiszen magyar arisztokratáknak korábban csak egy szűk csoportja tartotta fontosnak a patrióta cselekedeteket. A reformkorban azonban a hazafias érzésű főnemesség és a liberális köznemesség is a cselekvés útjára lépett. Széchenyi 1828-ban barátjának, gróf Andrássy Györgynek fejtette ki, hogy az ifjú arisztokratának rendszerben kell gondolkodnia: lassú reformokkal rendbe kell tennie magángazdaságát, hogy megtakarított pénze legyen, ne függjön a hitelezőktől, így boldog házasságban élhet és szolgálhatja a közjót. Barátjának azt is ajánlotta, hogy tanuljon angolul, ismerje meg a külföldet, hiszen eddig még St. Pöltenig sem jutott el (83-87.). Az arisztokrata-feleségektől ugyanakkor elvárta, hogy magyarul is megtanuljanak, „mert exempla trahunt” (497.). E téren felesége mutatott példát. Levelei tanúsítják, hogy Széchenyi maximálisan elegett tett e programnak, bár a magán- és közszféra között nem mindig találta meg az egyensúlyt, s tehetségével, erőivel sem gazdálkodott a leghatékonyabban, miként azt Kossuth Lajos is megállapította. A köz szolgálatát lényegében véve alárendelte magánéletének, családja sorsának. Hatalmas vállalkozásai miatt sokszor és sokat volt távol; előfordult, hogy a feleségét, családját fél évig sem látta. Döblingi korszakában pedig a gazdálkodás, gyermeknevelés minden terhe feleségére hárult. Az uradalmi gazdálkodást tapasztalt jószágkormányzója, Lunkányi (Liebenberg) János (1775-1853) irányította, aki már korábban is szokatlanul nagy jogosítványokat kapott. A kötet olvasójának tisztában kell lennie azzal, hogy a kiterjedt levelezés egy titkosrendőri megfigyelés alatt álló politikus eszköztárához tartozott. A sajátos helyzetből adódott, hogy Széchenyi gondosan ügyelt arra, hogy az elküldött levelek ne jussanak illetéktelen kezekbe. Az „Egészen köztünk szólva” — „Ganz unter uns gesagt” — szófordulattal levelező partnerétől is gyakran titoktartást kért. Számos esetben Széchenyi írta a fogalmazványt, melyet titkára, Tasner Antal javított és tisztázott le. Máskor Széchenyi intenciói szerint Tasner fogalmazta a leveleket, Széchenyi csak aláírta. Ha közügyben sok levélben kereste meg a helyhatóságokat (szabad királyi városokat, vármegyéket stb.), abban az esetben több Írnoknak kellett végeznie a másolást. Előfordult, hogy a levél „ismeretlen kéz” munkája, a javítás Tasneré, csak az aláírás Széchenyié. A sajátos levelezési gyakorlat miatt az aktor kilétének megállapítása sokszor nem egyszerű feladat. Tanulságos a levelezés nyelvének vizsgálata. Széchenyi négy nyelven: angolul, franciául, magyarul és németül levelezett. Fő pártfogójával, József nádorral latinul kellett volna leveleznie, de engedélyét kikérve, vele is németül levelezett. Latin nyelvű levele nem került a kötetbe, pedig latinul is megtanult. » 460 «
