Acta Papensia 2016. - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 16. évfolyam (Pápa, 2016)
2016 / 3-4. szám - Szemle - Széchenyi István válogatott levelei. (Szerk. és ford. Kovács Henriett, Körmendy Kinga, Mázi Béla, Oplatka András) (Hudi József)
<ф Szemle ф> Acta Papensia XVI (2016) 3-4. szám Jelen kötet szerkesztői és az idegen nyelvű levelek fordítói — Kovács Henriett, Körmendy Kinga, Mázi Béla, Oplatka András — arra törekedtek, hogy 260 levél közzétételével olyan válogatást tegyenek közzé, amely Széchenyi teljes életpályáját, annak minden szakaszát, magánéletének és közéleti tevékenységének egészét tükrözze. A munkacsoport tagjai részben egyetemi körökből (Kovács Henriett, Oplatka András — Andrássy Universität Budapest), részben az MTA Könyvtár és Információs Központ Kézirattár és Régi Könyvek Gyűjteményének egykori (Körmendy Kinga) és jelenlegi (Mázi Béla) tudományos munkatársai közül kerültek ki, mindnyájan jó ismerői Széchenyi életművének. Oplatka András, az MTA külső tagja monográfiát is írt Széchenyi életművéről. A Fónagy Zoltán lektorálta kötet bevezető részében (Miért készült e könyv?) Oplatka András áttekinti a Széchenyi-levelezés kiadástörténetét, s tájékoztatást ad a jelen kiadás céljáról és sajátosságairól. Ebből megtudjuk, hogy a szerkesztők célközönségnek a tanárokat, diákokat, az egyetemi ifjúságot (különösen a történész-hallgatókat), s általában történelem iránt érdeklődőket jelölték meg, akik számára magyar nyelven kívánták közzétenni Széchenyi leveleit. Sajnáljuk, hogy anyagi és terjedelmi okokra hivatkozva lemondtak eredeti elképzelésükről, mely szerint a leveleket eredeti nyelven és magyar fordításban egymás mellett kívánták közölni. Ezek után nyilvánvaló túlzás arról beszélni, hogy az ideális kiadás az lenne, amelyben a leveleket eredetiben és magyar nyelven, az arra adott válaszokat szintén eredeti nyelven és magyarul tennék közzé a mindenkori szerkesztők, fordítók, így egyszerre felelnének meg a szakemberek és a nagyközönség elvárásainak. Oplatka felhívja a figyelmet arra, hogy Széchenyi a sajtónyilvánosságot és a magánlevelezést is eszköznek tekintette nagy céljai megvalósításához, ezért — bár fiatal korában voltak irodalmi ambíciói — nem irodalmi igénnyel, hanem gyakorlati szempontok szerint, barokkos stílusban, a hozzá közel állók esetében túlfűtött romantikus stílusban fogalmazta leveleit. A kiadás során a korábban közzétett levelek kéziratát lehetőség szerint ellenőrizték, az olvasati hibákat kijavították, a leveleket újra fordították. Néhány esetben kiderült, hogy a korábbi kiadásban tévesen adták meg a címzett nevét, ezeket is helyesbítették. A szövegben lévő rövidítéseket feloldották, az idegen szövegrészeket zárójeles magyar fordításban közölték, ezzel megkönnyítették az olvasó dolgát. A bevezető rész másik írásában (Széchenyi leveleiről) Mázi Béla röviden ismerteti a levelek jelentősebb őrzőhelyeit (MNL Országos Levéltára, MTA Könyvtár és Információs Központ Kézirattára, OSZK Kézirattára, Kiscelli Múzeum, Magyar Vízügyi Múzeum, Soproni Városi Levéltár, a román akadémia kolozsvári történelmi levéltára) és közli a közreadás elveit. A közzétételkor alapvetően a mai helyesírási szabályokhoz alkalmazkodtak, de megtartották Széchenyi nyelvhasználatának (a dunántúli nyelvjárásnak) a sajátosságait. A » 458 «
