Acta Papensia 2016. - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 16. évfolyam (Pápa, 2016)
2016 / 3-4. szám - Forrásközlés - Mezei Zsolt: Históriás ének Csepreg 1621. évi nagy veszededlméről (Egy újabb variáns)
<ф Forrásközlés ф> Acta Papensia XVI (2016) 3-4. szám és elmegy?” így hívtak meg az ekkor oly nagyon elárvult állapotban lévő budafoki egyház lelkipásztorává.74 De megmondották, hogy a nagyon kis kong- ruán75 kívül semmiféle jövedelem sincs, mert az egyház oly szegény, hogy még a költözködési költséget sem tudja kifizetni. Az egyház szegénységét ismerte a főtiszteletű Ravasz László püspök úr is, mert amikor a szegedi egyetem ünnepélyére eljött és velem találkozott, engem nagyon megsajnálva kérdezte tőlem: „Aztán mit akarsz ott csinálni Pista, mit gondolsz, miből élhetsz meg?” A szerencse aztán nagyon meglepett, mert budafoki meghívásom után tizedik napra táviratot kaptam a Honvédelmi Minisztériumból, hogy kineveztek engem katonai lelkésznek, beszámítva a harctéren töltött szolgálataimat is. Azonban nem haboztam, a budafoki nyomort választottam a nyugalmat és biztos megélhetést nyújtó katonai lelkészség helyett. így az engemet forrón szerető szegedi gyülekezetből, melynek tagjai gyönyörű selyem palásttal, bibliaköre pedig egy gyönyörű általuk beírt Bibliával ajándékoztak meg emlékül, július í-én eltávoztam. Néhány darab bútorommal Budafokra jöttem. Bizony szomorú bevonulás volt, egy református lótartó gazda sem akadt, ki a bútoraimat behozta volna. Amikor istentiszteletet tartottam a templomnak nevezett egyablakos kis imaszobában, a 36 kilogrammos csengettyűnek a hívására alig jött el 6-7 ember. A parókia ajtaját nem nyitotta ki senki. A gondnok csak sajnálkozott rajtam, a főgondnok úr azt mondotta, örül, hogy végre-valahára van pap, aki a felelősséget leveszi a válláról. A pénztárnok, Pásztor Imre bácsi, még ő volt a legmelegebb érzésekkel hozzám. Ő mondta el az itteni szomorú életet, a kommün utáni tragédiákat, melyek az 74 Toros Sándor (szül. Szolyva 1894. március 16.) önéletrajzának egyik részlete rávilágít a budafoki egyházközségi lelkészválasztás körülményeire. A következőket írja: 1922. január í-el Budafokra rendelt ki hitoktatónak a főtiszteletű úr. Ott Murányi miatt, aki híveitől a pénzt kicsalva Amerikába ment, elkeseredett volt a hívek hangulata s elkerülték az imaházat. Félévi ottlétem rendbehozta a dolgokat. A hívek nem fértek az imaterembe s kérték a főtiszteletű urat, hagyjon meg állandó lelkészüknek. Nekem lelkészi vizsgám nem volt. Választható nem voltam. Nem tudták. A főtiszteletű úr maga mellé rendelt, közölte velem, hogy jártak nála, s felhívta a figyelmem Demjén Istvánra s intett, hogy csináljak a gyülekezetben olyan hangulatot, hogy megválasszák, mert tudja, hogy hallgatnak rám. Én feltártam helyzetem a gyülekezet előtt s kértem őket, hogy a gyülekezet érdekében válasszanak mielőbb állandó lelkészt s lehetőleg olyan kiváló embert, mint Demjén István. Meghívták egyhangúlag s engem Pestújhelyre rendelt püspököm. - Törös Sándor lelkész önéletrajza. TtREL I.i.8.d Pestújhely, 14. 75 Államsegélyből fedezett lelkipásztori illetmény. Azokon a szolgálati helyeken állapították meg, amelyeken a hívek adománya nem fedezte a lelkipásztor fizetését. » 403 «
