Acta Papensia 2016. - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 16. évfolyam (Pápa, 2016)
2016 / 3-4. szám - Forrásközlés - Mezei Zsolt: Históriás ének Csepreg 1621. évi nagy veszededlméről (Egy újabb variáns)
<ф Forrásközlés ф> Acta Papensia XVI (2016) 3-4. szám Csonkamagyarországon, ahová családommal mehettem volna a papválasztás alatt. így tehát mint adminisztrátor a berendezett irodahelységben meghúzódva végeztem munkámat.66 Volt Szegeden a gyülekezetben egy elég tekintélyes nagy izgága, gyűlölködő csoport, akik temérdek bánatot okoztak Be- reczk Sándor lelkipásztor úrnak. Ezek eleinte velem is szembehelyezkedtek. A Keveváron megindított Egyházi Híradó című lapomat itt is megindítottam.67 A jó Isten segítsége megadta nekem, hogy az ellentétes csoportokat az egyházban ki lehetett egyenlíteni és az egyházban egy nagy békességet megteremteni. Karácsony után újév előtt zimankós téli reggel 8 órakor egyedül énekeltem a reggeli áhítaton, az énekhangra belépett egy arra haladó férfi. Majd felmentem a szószékbe és lelkemnek minden buzgóságával imádkozni kezdtem. Imádságom közben a férfi zokogott. Az áhítat végzése után, amikor kimegyek, a férfi megragadja a kezemet és megcsókolja. Ránézek és mind a ketten elcsodálkozunk, mert ez a férfi hosszúmézei Nagy István, az engemet visszakergetni akaró határrendőr kapitány volt. Ő is menekült ember volt, ettől kezdve a legjobb barátok lettünk. A Szegedre menekült egyetemi hallgatók részére a református egyház pecsétjével ellátva egy perselyt vett magához, a Bácskából kijövő gazdag zsidókkal tétetett bele pénzt, melyet a szegedi református egyház rendelkezésére bocsátott, így az éhező menekült egyetemi hallgatóiknak nemcsak vizsgadíjait fizettük 66 A történet egy másik aspektusát világítja meg ifj. Demjén István önéletrajzi írásában: „Ott maradtunk a szerb megszállás alatt is egészen 1921 decemberéig, amikor is édesapámnak az életét kellett mentenie s Magyarországra, közelebbről Szegedre menekültünk. Ekkor én harmadik elemista voltam. Szegeden az volt a terv, hogy megszervezi id. Bereczk Sándor lelkipásztor a második lelkészi állást s arra édesapámat megválasztják. Isten azonban másképen határozott. Alig múltak el a karácsonyi ünnepek, Bereczk Sándor szívszélhűdés következtében meghalt, az egyház megüresedett, az állás szervezése lehetetlenné vált. Fölajánlották édesapámnak a szegedi parókiát, de pénzünk és lehetőségünk nem volt arra, hogy Szegedet az akkori egyházi törvények rendelkezései szerint elhagyhattuk volna. így édesapám elveszítette választhatósági jogát. A püspök úr adminisztrátornak nevezte ki Szegedre az állás betöltéséig apámat. Ekkor az egyház palotájában kaptunk egy szobát lakásul. Ez is nagy szó volt, mert megmenekültünk a vagonlakástól. A lelkészválasztás simán végbement az iskolai év végére s ismét állás után kellett nézzen édesapám.” - TtREL I.i. 8. d. Örkény, Demjén István, 2. 67 Egyházi Híradó, Református Egyház Híradó: a szegedi és Csongrád megyei református egyházközségek híradója. Megjelent 1922-1944 között, felelős szerk.: Pataki Sándor. OSZK MHB 6.682 » 400 «
