Acta Papensia 2016. - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 16. évfolyam (Pápa, 2016)
2016 / 3-4. szám - Műhely - Gelencsér József: "Nem ver meg téged az Isten, hogyha gondoskodsz róluk!" (Egy református asszony, aki mindvégig hű maradt hitéhez)
«Ф MŰHELY ф> Acta Papensia XVI (2016) 3-4. szám közepette, a nappali kemény munka után éjszaka azt olvasta, sőt végig olvasta. Sok vigaszra lelt benne, különösen az Ószövetségben. így: „Mert férjed a te Teremtőd, seregeknek Ura, az Ő neve...” (Ésaiás 54:5) De az Újszövetségből is megragadta egy-egy rész vagy mondat. Erőt adott számára az is, hogy Németh Lajos (1906-1983)3 tiszteletes a tragédia után minden nap felkereste, vigasztalan szólt hozzá. Ilyen tartalmú leveleket kapott tanítónője lelkész testvérétől, Szalay Benőtől (1899-1967 előtt)4 is Szennáról. Sokat tanult tőlük. Akkor is és mindmáig, minden vasárnap, ha csak teheti, megy a templomba, isten- tisztöletre. „Mert egy ember életében mindig van miért hálát adni, vagy van mit kérni.” Régi zsoltároskönyve elszakadt, elhasználódott, mert annyit forgatta. A benne található énekeket jórészt kívülről tudja, különösen a dicséretek adtak számára lelkileg sokat. Csak azt sajnálja, hogy felmenőitől eltérően nincs szép énekhangja. A lelkészek és a család gyakorlatában a hagyományos református vallási élet elemei éltek tovább. A vallás mellett a munka volt fontos számára, így nevelték. Édesapja korán megbetegedett, ezért taníttatása fel sem merült. Férje halála után pedig mindezek mellé az a felelősség társult, hogy van egy gyermeke, akiről gondoskodnia kell. A jogszokástól eltérően nem maradt apósáékkal, hanem hazaköltözött, bár marasztalták. Átjárt azonban hozzájuk, anyósa halála (i960) után is. Öregedő apósa elhunyta (1965) előtt másik fiához költözött. Az üres épületet, melyet a kiskorú Szűcs Julianna örökölt, némi nyomásgyakorlás és jogi ügyeskedés után a tsz vette hosszabb időre használatba. Dávid Mária számára hat nagyon nehéz esztendő következett. A paraszti világba született, abban nevelődött és ott dolgozó asszony kénytelen volt Székesfehérváron munkát vállalni, mert a családi halálesetek egymást követték: anyósa után a szüleivel 1945-től együttlakó, szorgalmas anyai nagyszülők, Nagy Ferenc (1881-1960) és felesége, Mészáros Julianna (1887-1961) távoztak el. Legelőször a belvárosban egy lakodalmi bokréta- és koszorúkötőnél, majd 1962-től három műszakban a VTRGY-ben (a Videoton jogelődjében) dolgozott, olyan 250 tonnás gépen, amilyet korábban még nem is látott. Betanított munkásként, normában, ahol ügyességével és szorgalmával törékeny asszony létére nagyon jól megállta a helyét. Pedig naponta többször is váltania kellett a falusi, illetve a városi, eltérő jellegű munkavégzés, viselkedés, normák, sőt beszédmód között. 3 Életrajzát közli: KRÁNTTZ 2013. 429-434., GELENCSÉR 2014. 289-291. 4 Életrajzát közli: KRÁNITZ 2013. 850-853. » 347 «
