Acta Papensia 2016. - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 16. évfolyam (Pápa, 2016)
2016 / 3-4. szám - Műhely - Gelencsér József: "Nem ver meg téged az Isten, hogyha gondoskodsz róluk!" (Egy református asszony, aki mindvégig hű maradt hitéhez)
«Ф MŰHELY ф> Acta Papensia XVI (2016) 3-4. szám A munkába járás során, az autóbuszon rendszeresen találkozott az esti iskolát látogató második unokatestvérével, Nagy Jánossal (1927-1998). A beszélgetésekből látogatás, majd házasság lett. Bár az özvegy megmondta, hogy alapvetően nem kíván férjhez menni, ha mégis, úgy kizárólag olyanhoz, aki a lányát elfogadja. Ő még Szűcs Imréné, aki férje emlékét eddig is megőrizte, ezután is meg akarja. Nagy János mindezeket elfogadta és másfél hónappal később, 1965. június 25-én egyszerű, de bensőséges körülmények közt megtartották az esküvőt és az azt követő ünneplést. Addig meg se csókolták egymást. Az összeillő, szép párt látva Németh Lajos lelkész az esketéskor találóan fogalmazott: „Titeket az Isten is egymásnak teremtett!” Valóban, mert Dávid Mária az embert sújtó tragédiából egy nagyon jó házasságba került. Hagyományos lakodalmat nem tartottak, hanem 20-30 vendéggel a vőlegény otthonában vacsorára, és azt követő némi mulatságra jöttek össze. A paraszti ételeket, ízeket is polgáriak váltották fel. A mennyasszony részéről az özvegyi állapot miatt csak szülei és kislánya jelentek meg, mást nem hívtak. A vőlegény nagybátyja, Horváth József (1899-1990) citerázott, melyre táncoltak, énekeltek. Hajnalig maradtak. Nagy János, a megszólításban Jani, az esküvő után - a jogszokástól eltérően - a Dávid-házba költözött, ahol otthon érezte magát. Az élete teljében lévő férfi ereje, munkája sokat jelentett, egyben új szemléletet is hozott. A feleség szüleivel egy koszton voltak, ami azt jelentette, hogy a pénzüket sem kezelték külön. (Dávid Mária első házasságában is közös kasszán volt a férj szüleivel.) Nagyon jól megvoltak, a férje teljesen beilleszkedett a családba. Bár korábban született egy fiúgyereke, vele a kapcsolatot nem tartotta. Viszont igen jó apja lett a három leánynak: Szűcs Juliannának és a közös gyermekeknek, Zsuzsannának (1966) és Évának (1970). Nagy János elfogadókészségét bizonyítja, hogy komának, komaasszonynak változatlanul Hajnal Jánost és feleségét kérték fel. Hajnal komáékkal a hagyományok, jogszokások szerinti viszonyt tartották, segítettek egymásnak, főleg az építkezésben és együtt is ünnepeltek, így 40 éven át névnapokon felköszöntötték egymást. Nem csak a család létszáma gyarapodott, hanem szűkebb környezetüket is megváltoztatták. A régi, állagában romló lakóházat elbontották, helyette újat, korszerűt építettek. Ennek anyagi alapját döntően a férj és a feleség teremtette meg, rengeteg munkával. Nagy János a termelőszövetkezetben dolgozott, mint gépjárművezető, mellette a háztáji gaz» 348 «
