Acta Papensia 2016. - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 16. évfolyam (Pápa, 2016)
2016 / 3-4. szám - Műhely - Gelencsér József: "Nem ver meg téged az Isten, hogyha gondoskodsz róluk!" (Egy református asszony, aki mindvégig hű maradt hitéhez)
<ф MŰHELY ф> Acta Papensia XVI (2016) 3-4. szerették egymást, és főleg bizalom volt köztük. 1956 novemberére kitűzött esküvőjüket a kitört forradalom miatt decemberben tudták megtartani. Utána az új menyecske férje családj álhoz, az egykori Kecskés-házba költözött. Egy szobában laktak a szülőkkel, ami akkor természetes volt, de nehezítette az életet. Apósával, N. Szűcs Jánossal (1876-1965) sokat dolgozott együtt a mezőn, igen szerették egymást. Anyósa, Szabó Julianna (1900-1960) meghatározó személyiség volt a családban, senki nem mondott neki ellent, az új asszony is alkalmazkodott hozzá. Imre fiúknak is fontos volt, hogy meg legyen a családi béke. 1957 novemberében született meg leánygyermekük, Julianna, akit kicsi korában Juliskának, felnőttként Jutkának szólítottak. Akár édesanyját, az új jövevényt is a községi bába, Szalai Gyuláné Kecskés Erzsébet (1895-1981) segítette világra. Ő egyben N. Szűcs Jánosék komaasszonya volt, ezért is fokozott gondossággal járt el, segített és a szokásos díjazást sem fogadta el. Keresztszülőknek Hajnal Jánost (1929-1996) és feleségét Berta Évát (1935-2004) hívták, kiknek lakodalmában a későbbi apa és anya vőfényként és koszorúsként vett részt. N. Szűcs Imre és Hajnal János régóta barátok voltak. 1959 telén Sárkeresztesen megalakult a termelőszövetkezet, melybe N. Szűcs Imre tagként belépett, felesége segítő családtagként dolgozott. Május 26-án a férj két társával Székesfehérvárról, a gázgyárból kohósalakot szállított a falujába. A rakodás alatt baleset érte, a forró salakba esve megégett. A kertészetből hozzá, a kórházba rohanó felesége még tudott vele beszélni, de a teljesen bepó- lyált fiatalember megmentésére nem volt remény. Azt kérte feleségétől, nagyon vigyázzon kisleányukra. N. Szűcs Imre tragédiája a faluban nagy megdöbbenést és mély együttérzést váltott ki. A közösség ismét egy értékes tagját, egy életerős férfit veszített el, aki mellett sajnálták a két és fél év után özveggyé lett fiatal feleségét és másfél éves kicsiny leányát. Az ősi közösségi érzést fogalmazta meg az egyik falubeli az özvegynek: „Mariska, itt az éjjel nem sokan aludtak!” A temetés nagyszámú gyászoló jelenlétében, háztól, a népszokásoknak megfelelően folyt. Dávid Máriának férje halála után különösen, de egész élete során a református vallás igen sokat jelentett. Szülei, nagyszülei is vallásosak, templomba járók voltak, őt is így nevelték. Gyerekkora óta szorosan kötődött az egyházhoz. Úgy érezte, mintha nem is létezne, férje halálával üressé vált egész élete. Kereste a választ, miért kellett ennek így történni? A megnyugvást mindenekelőtt a Bibliában találta meg, abba tudott kapaszkodni. A nagy nélkülözések » 346 «
