Acta Papensia 2016. - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 16. évfolyam (Pápa, 2016)
2016 / 1-2. szám - Szemle - Ábrahám István-Kehidai László: A Zsolnay Alsógyár története (Márfi Attila)
<ф Szemle ф> Acta Papensia XVI (2016) 1-2. szám A negyedik fejezet részletesen taglalja az Iparvágány mellett felépült Szigetelőmére üzemegység és szállítási és raktározási tevékenységet biztosító épületek létesítését. Ez a gyárrészleg végül is 1892-1896 között épült fel jelentős beruházással, amelyek gazdasági dokumentumaiból is számos részlet olvasható. Az ezt követő ötödik fejezet pedig teljes egészében a Szigetelőmérő és raktárhelyiségének 1905-ben lezajlott bővítéséről ad hiteles képet. A nagyarányú szigetelőgyártás, amely a dísztárgyak mellett a Zsolnay Kerámiagyár főprofilja volt ekkor, indokolta ennek az üzemegységnek szinte folyamatos bővítését, ami tulajdonképpen a Felsőgyárban elkészült szigetelőmérőket ellenőrizte és tesztelte. Kereskedelmi hálózatba kerülésüket is innen, az Alsógyárból végezték. A gyárrészleget már eleve úgy fejlesztették, hogy az megfeleljen az ipari szigetelőgyártás folyamatosan változó igényeinek. A kötetben statisztikai adatokkal támasztották alá a porcelán szigetelőgyártás növekvő termőstruktúráját és exportját. Ez a termékkivitel a szocialista korszakban elsősorban a KGST tagországok felé irányult. A rendszerváltást követően még voltak ezen a területen is próbálkozások, de végül is 150 év működés után ez a termékgyártás is megszűnt. A hatodik fejezet az Alsógyár további termelési ágazatait mutatja be, külön kiemelve az olyan jelentős beruházásokat, mint a gyárkémény, a kemencék és maga a Csőgyár létesítése. A beruházásokat itt is számos tervrajzzal és korabeli fényképekkel dokumentálta a szerzőpáros. Érzékletesen bemutatják, hogy Zsolnay Miklós milyen építészeti minőségű gyári épületeket építtetett. A Csőgyár létjogosultságát egyébként Pécs csatornatervezési munkálatai indokolták. Később a kerámiacsövek megrendelései komoly üzleti befektetést is jelentettek a Zsolnay Kerámiagyámak. Éppen ezért ennek a termékágnak minden fontosabb beruházási, anyagbeszerzési és értékesítési hátteréről fennállásának 100 esztendejét is dokumentálva részletes áttekintés olvasható. A hetedik fejezet a legrövidebb szerkezeti egység, amelyben a csősajtoló, chamotte- és agyagőrlő, fürdő és más kiegészítő épületek létesítéséről tájékozódhatunk. Az itt előállított termékekről és a gyártási technológiáról rendkívül részletes fényképsorozat segítségével ismerkedhetünk meg. A nyolcadik fejezetben „Ipari porcelángyártás feltételeinek jelentős javítása” címen elsősorban az 1950-1960 között lezajlott infrastrukturális fejlesztéseket ismerhetjük meg. Ekkor újabb iparvágány, raktár és kazánház épült, de a legfontosabb fejlesztés, hogy az Alsó- és a Felsőgyárat összekötő alagutat is ekkor létesítették két teherszállító lifttel. 1955-ben a folyamatos energia biztosításáért egy transzformátorház is felépült. A kilencedik fejezetben az 1960-tól 1974-ig tartó utolsó nagy és összefüggő beruházásokkal ismerkedhetünk meg. Ebben az időszakban ún. gőzfogadó állomás létesült kompresszorral együtt a fűtés- és a melegvízszükséglet biztosítására. A kapacitás növekedését követve pedig egy új anyagtároló épült, majd » 235 «
