Acta Papensia 2016. - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 16. évfolyam (Pápa, 2016)
2016 / 1-2. szám - Szemle - Ábrahám István-Kehidai László: A Zsolnay Alsógyár története (Márfi Attila)
<ф Szemle ф> Acta Papensia XVI (2016) 1-2. szám 1974-ben a porcelánszigetelő csiszoló-, szerelő és mechanikai vizsgálatra alkalmas új csarnokot adták át. Végül 1976-ban létesült az új Masszamalom épülete a megnövekedett ipari porcelángyártás kiszolgálására. Fontos megjegyezni, hogy a szerzőpáros minden egyes fejlesztés bemutatásánál gazdag mellékletet is közzétett. Minden üzemegység, épület funkcióját megismerjük az átadástól egészen a megszűnésig, sőt, jelenlegi állapotukról, illetve utóéletükről is olvashatunk. Az utolsó (tizedik) fejezet a Zsolnay Kerámiagyár és benne az Alsógyár jelenlegi állapotáról, sorsáról szól „Zárszó és újrakezdés” címmel. Ebben képet kaphatunk a rendszerváltás utáni áldatlan körülményekről, a privatizációnak a Zsolnay családot szinte teljesen kirekesztő folyamataiból, és a számtalan újrakezdési kísérletről. Az egyik jelentős változás az 1990-es évek derekától számítható, amikor az akkori tulajdonosok három részre osztották az egykori Zsolnay Kerámiagyárat: a manufakturális edény- és díszműgyártásra a Zsolnay Porcelánmanufaktúra Rt., a kulturális örökség-, és műemlékjellegű ingatlanok kezelésére a Zsolnay Örökség Kezelő Kht. jött létre. A Porcelángyár Rt. pedig megmaradt azzal a céllal, hogy a felesleges ingatlanok kiszervezése, vagy értékesítése után „csendes végelszámolással” megszűnjön. Ténylegesen termelő utódcég csak a Porcelánmanufaktúra maradt. S ezzel az Alsógyárnak, az ipari termelés „fellegvárának” sorsa is megpecsételődött. Épületeinek egy része a Kulturális Örökség kezelésébe került, a többi épület pedig leromlott állapotban vár sorsára. De a Zsolnay utcát átívelő reprezentatív hídon ma is át lehet menni erre a területre és meg lehet csodálni a megmaradt és felújított ipari műemlékeket, amelyek egykor az Alsógyár fontos üzemegységei voltak. A kiadvány utolsó szerkezeti egységében részletes és gazdag apparátus tekinthető át, amely alátámasztja és kiegészíti, segíti az érdeklődő olvasót, kutatót. A nagyon részletes lábjegyzetanyag is fontos része ennek a apparátusnak. A felhasznált irodalom csak az Alsógyárra vonatkozó bibliográfiai adatokat tartalmazza, viszont a szerzőpáros „Dokumentum mellékletek” címszó alatt nagyon részletes szemelvénygyűjteményt tesz közzé fénymásolt formában az eredeti dokumentumokról. Ezekről a közlés végén külön jegyzéket is elhelyeztek. Ezek a források felölelik Zsolnay Vilmos tulajdonvásárlásait, gyáralapítási és fejlesztési kérelmeit, a vasútépítés, a vízhasználat okmányait, a városi tanács döntéseinek különböző szintű okiratait, s nem utolsó sorban az Alsógyár kiépülésének iratait és tervdokumentációit. A kötetben mintegy 60 archív fotográfiát közölnek, amelyekről szintén külön jegyzék készült. Ezek a fényképek érzékletesen dokumentálják az Alsógyár különböző szintű fejlődési fokozatait. A kötetet egy szintén nagyon szemléletes és értékes szemelvénygyűjtemény, a „Térképmelléklet” zárja, amely az Alsógyár 1867 előtti állapotától egészen napjainkig követi nyomon az iparterületen végbement jelentősebb változásokat. » 236 «
