Acta Papensia 2016. - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 16. évfolyam (Pápa, 2016)
2016 / 1-2. szám - Szemle - Ábrahám István-Kehidai László: A Zsolnay Alsógyár története (Márfi Attila)
<ф Szemle фActa Papensia XVI (2016) 1-2. szám miközben a kötetben az Alsógyárra jellemző speciális különbözőségeket felvázolják. Ugyanis az Alsó- és a Felsőgyár számos tekintetben különböztek egymástól. A gyártott termékek, a kiszolgáló egységek, épületek minősége és külső mívessége kiemeli, hogy az Alsógyárban a termelés-előkészítés és más egyéb kiszolgáló feladatok ellátásán volt a hangsúly. A kötet tíz fejezetre tagolva tárja elénk ezen gyáregység kialakulásának és fokozatos fejlődésének fontosabb állomásait. Az első fejezetben az Alsógyár különleges és alapvető feladatkörének fokozatos kialakulását és jelentőségének fontosságát érzékelteti a szerzőpáros számos korabeli dokumentum adataira hagyatkozva. Folyamatosan hivatkoznak arra is, hogy az Európa Kulturális Főváros (EKF) projekt részeként 2010-re renoválták és felújították a Zsolnay Gyár épületeit, s új feladatokkal is ellátták ezeket az objektumokat! A renoválásokat azonban megelőzte egy teljes felmérési és adatrögzítési munka, amelynek eredményeit két kötetben jelentették meg. Bár a szerzők használták ezt a kiadványt, de az az ő adatgyűjtésük sokkal teljesebb az Alsógyárra vonatkoztatva. A második fejezetben az 1867-től 1904-ig zajló gyárrá válás feltételeinek megteremtésének ismertetése olvasható. A fejezet felöleli a leendő gyár területének megszerzését, amit maga Zsolnay Vilmos 1867-1892 között folyamatos telekvásárlásokkal biztosított. A következő, szintén fontos körülmény a Pécs- Üszögpuszta közötti vasútvonal megépítése volt, amely beruházás a terület kedvezőtlen fekvéséből adódó hátrányokat és földrajzi elszigeteltségét szüntette meg. Bár a vasútépítés bár két év alatt (1867-1868) lezajlott, mégis számos problémát okozott a gyáralapítónak. Ezt a körülményt a szerzők főleg visszaemlékezések alapján taglalták. Az ipartelep vízszükségletének biztosítása például több évtizedig tartott, s csak 1904-ben fejeződött be. Már a vasútépítés idején gazdag vízlelőhelyekre bukkantak, de ezek megszerzése csak fokozatosan valósult meg. Ezek érzékeltetésére a szerzők több tárgyalási jegyzőkönyvből és szerződésből is idéztek. A harmadik fejezetben a szerzők már a gyárrá válás első szakaszáról, azaz az első jelentősebb építkezésekről adnak hiteles képet a korabeli, főleg építészeti dokumentumok segítségével. Elsőként az Alsógyár megközelítésének tervezete és ezt követően a kereskedelmi útvonalainak struktúrája épült ki, azaz az 1. sz. Iparvágány, a Zsolnay-rakodó és a keskeny nyomtávú vasút valósult meg a belső utak és rakodó területek kialakításával. A második szakaszban az Iparvágány és az úgynevezett Csőgyár közötti raktár, a porta, a mázsaház, a vasúti őrház és a tisztviselői lakóház felépítésére került sor 1890-1892 között. A következő fejezetekben már az Alsógyár termelői egységeinek, s azok kiszolgáló épületeinek létesítéséről kapunk képet időrendi sorrendben. » 234
