Acta Papensia 2016. - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 16. évfolyam (Pápa, 2016)

2016 / 1-2. szám - Kisebb közlemények - Mezei Zsolt: Válogatás Gyűjteményünk kincseiből

<ф Kisebb közlemények ф> Acta Papensia XVI (2016) 1-2. szám nemcsak névleg, az anyakönyvi bejegyzés szerint voltak reformátusok, hanem a XVII. századtól a XIX. század közepéig mindenkor áldozatkész szolgái is vol­tak felekezetűknek. A gyülekezetekben, az egyházmegyékben és a Dunántúli Egyházkerületben vezető szerepet vállaltak, alapítványokat hoztak létra az is­kolák, a tanulók, a tanítók és tanárok támogatására. Ugyanakkor nem voltak elvakult, más felekezetekkel szemben türelmetlen keresztyének. Egyházi és me­gyei szolgálatukkal egyaránt kiérdemelték a bizalmat, a tekintélyt és a népsze­rűséget. ”* 1. kép Ifj. Pázmándy Dénes, a kiskódex ajándékozója (A kép forrása: GRACZA György: Az 1848-49-iki magyar szabadságharcz története I-V. Bp., 1894-1898.) A kódex adományozója, ifj. Pázmándy Dénes (Kömlőd, 1816. április 7. - Baracska, 1856. január 24.) alsó fokú tanulmányait magántanulóként kezdte, házitanítója Czibor Ferenc volt, aki Pápán tanult, majd Kömlődre került. (Czi- bor később a család ajánlásával lett a pápai kollégium tanára). Természetes lett volna, hogy felsőbb tanulmányait a pápai alma materben folytassa, de apja 2 GYÜSZI László: Apa és fia: a két Pázmándy Dénes. = Valóság, 2011.11. sz. 18-33. - Dénes nagyapját, Pázmándy Jánost „1815-ben a tatai egyházmegye gondnokává, 1837-ben pedig a Du­nántúli Egyházkerület főgondnokává választották. Világi tisztségviselőként szolgálni az egyhá­zat és segíteni a pápai kollégiumot — ez ősi családi hagyomány volt. Noha ő nem tanult Pápán, kötelességének érezte, hogy támogassa egyházkerülete iskoláját. Halála után a hálás pápai diá­kok dicsőítő verseket írtak róla, a haza és az egyház védelmezőjeként magasztalták.” Uo. 20. » 214 «

Next

/
Thumbnails
Contents