Acta Papensia 2016. - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 16. évfolyam (Pápa, 2016)
2016 / 1-2. szám - Műhely - Gelencsér József: A fül lecsapása (Törvény, szokásjog, jogszokás, művészet)
<Ф MŰHELY ф> Acta Papensia XVI (2016) 1-2. szám tanárok, főleg a férfiak a tanulókkal szemben különféle testi és megszégyenítő büntetéseket alkalmaztak. Elég példaként említeni a nádpálca használatát vagy a szamárpad alkalmazását. Viszonylag enyhébb fegyelmező, ugyanakkor fájdalmat okozó testi büntetés volt a fülhúzás. Megközelítőleg az 1960-as évek közepéig alkalmazták, egyre szűkülő körben és mértékben. Tipikusan a fiúkkal szemben, főleg az első négy osztályban. A lányok egyrészt szelídebbek, szófo- gadóbbak és érzékenyebbek voltak, másrészt fülükben ott díszelgett a megci- bálást nehezítő fülbevaló. A foglalkozást tanuló inasok mesterüktől vagy az idősebb legényektől (segédektől) rendszeresen kaptak fülhúzást, sőt verést. Szélsőséges esetben az inas sérülést is szenvedett. 1884. május 15-én Móron Eisenberger József asztalos műhelyében dolgozott 16 éves tanonca, azaz inasa, Pigler Ferenc. Bár a legnagyobb buzgósággal tevékenykedett, mégis valami kis hibát vétett, melytől az egyébként is indulatos mester dühbe jött. Rárivallt a fiúra, hatalmas tenyerével elkapta a fülét és olyan erővel ráncigálta, hogy a fül elrepedt. A kínjában zokogó tanoncnak aztán nekiesett, öklével agyba-főbe verte. Az orvosi vélemény szerint Pigler agyrázkódást szenvedett és munkaképtelenné vált. Eisenberger mester ellen súlyos testi sértés miatt indult büntető eljárás. A három bírói fórumot (törvényszék, ítélőtábla, Curia) is megjárt ügy végén a durva mestert 8 havi börtönre ítélték.25 Az inasévek letelte után, a sikeres vizsgát követően a tanonc felszabadult és legény lett. A vándorévek alatt más vidékek mestereinél, esetleg külföldön bővíthette tudását, hogy mindezek megkoronázásaként mestervizsgát tegyen. Az inas-, legény- és mesterélet számtalan szokással, jogszokással volt átszőve. Ezek egy része hagyományőrző országokban (Németország, Franciaország, Anglia, Dánia) bizonyos szakmákban máig él. így a vándorláshoz kötődőek is. Németországban az utóbbi időkig a vándorló mesterlegények hagyományos öltözete volt a nagykarimájú kalap vagy cilinder, a gallér nélküli fehér ing, a mellény, a kabát és a bőszárú nadrág. A ruházat színe jelezte, hogy a legény milyen anyaggal dolgozik. (Pl. a fekete a fával, a kék a fémmel foglalkozót jelentette.) A segéd nyakkendője, nyaksálja azt is elárulta, hogy melyik céhhez tartozik. Kezében görbe, megtekert vándorbotot vitt. Kabátján elöl a 6 gomb jelezte, hogy ennyi napot dolgozik; ujján a 2x3 gomb tudtul adta a 3 évi inaskodást és a 3 évi vándorlást; mellényén a 2x4 gomb pedig azt, hogy ennyi a napi munkaidő. A vándorévek elején, a beavatáskor kapott fülbevalója a céhes 25 Székesfehérvár és Vidéke 1889. február 7. 2. » 187 «
