Acta Papensia 2016. - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 16. évfolyam (Pápa, 2016)
2016 / 1-2. szám - Műhely - Gelencsér József: A fül lecsapása (Törvény, szokásjog, jogszokás, művészet)
<Ф MŰHELY ф Acta Papensia XVI (2016) 1-2. szám Ivo Andrie (1892-1975), a délszlávok Nobel-díjas írójajól ismerte a boszniai muzulmánok világát, Travnikban, majd Visegradon élve a tőlük hallott történeteket elraktározta, regényeiben felhasználta. A Híd a Drinán c. művében is jól érzékelhető ez. A regényben szó esik az 1878-as hatalomváltásról, amikor is az addigi oszmán-török Boszniát és Hercegovinát az Osztrák-Magyar Monarchia okkupálta. A regény cselekménye szerint a Drina parti városban, Visegradon a plevljei mufti hadsegéde, Osman Karamanlija próbálta a helyi muzulmánokat ellenállásra buzdítani a Monarchia előrenyomuló hadseregével szemben. A legtöbb visegrádi ennek értelmét ugyan nem látta, de nyíltan nem fordult szembe Osman effendivel. Csak Ali hodza cselekedett másként. Bár neki is nagyon fájt, hogy sváb uralom alá kerülnek, ám a túlerő miatt értelmetlennek látta a fölkelést. A valódi ellenséggel szemben tétlen Karamanlija haragját Ali hodza ellen fordította. Amikor embereivel együtt a várost el kellett hagynia, megparancsolta kovács mesterségű szolgájának, hogy kötözze meg Ali hodzat és szegezze jobb fülét a kőhíd középső, kissé kiszélesedő, városkapunak nevezett része fagerendájához. A nyögdécselő, jajgató hodzat, fájdalmas, térdelő, mozdulatlanságra kényszerített helyzetéből végül egy bevonuló sváb egészség- ügyi katona szabadította ki. Előbb óvatosan kihúzta az egyébként lópatkolás- hoz használt szöget, majd valami égető folyadékkal bekente a sebesült fület, végül bekötözte a sebet, fölé csavarva a turbánt. A hodza könnyein keresztül láthatta a katona karján a keresztet, odébb az új hatalom plakátját, és érezte, hogy minden elvégeztetett. Ez sokkal jobban fájt neki, mint a lázas képzelődéseket is hozó fülsérülés.23 FÜLHÚZÁS, ÖNCSONKÍTÁS A XIX. század közepén „az igazság és célszerűség elveinek általánosabb elismerésével” a testcsonkító büntetés, így a füllecsapás királyi rendelet és a törvényszéki gyakorlat által nálunk egészen és végleg megszűnt.24 A XIX. század utolsó évtizedeiben, majd a XX. század folyamán a fül már csak a büntetések szelídebb formájának lett tárgya. Az egyébként nagy múltra visszatekintő fülhúzás, esetleg -rángatás, -cibálás időszaka volt ez, különösen a szülők és az iskolai oktatók részéről. Az alapfokú oktatás során a tanítók, 23 ANDRlC 1973.121-133. 24 PAULER 1869-1870.1.169. » 186 «
