Acta Papensia 2016. - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 16. évfolyam (Pápa, 2016)
2016 / 1-2. szám - Műhely - Gelencsér József: A fül lecsapása (Törvény, szokásjog, jogszokás, művészet)
<Ф MŰHELY Acta Papensia XVI (2016) 1-2. szám ezért azt indítványozta, hogy mások példájára vesszőzzék meg, s mivel a pa- ráznaságból nem kíván megtérni, a füle vágattassék le. Köröztessék és a nemes vármegyéből extermináltassék. Ha mégis többször megteszi azt, amit korábban, öljék meg. A vármegyei határozat azonban úgy szólt, hogy Csira Anna keményen csapassák meg, aztán a vármegyéből űzzék ki. Amennyiben később mégis ittkapják, mindannyiszor keményen csapják meg.15 A füllecsapásra ítélést eszerint a bíróság mellőzte. Erdélyből a testcsonkító büntetésekre a XVI-XVII. századból alig van adat. A kisebb tolvajnak levágták a fülét vagy a pénzhamisító parasztnak a kezét.16 Bodó Mátyás ügyvéd büntetőjogi munkájából viszont az tűnt ki, hogy a XVIII. század közepén hazánkban a testcsonkító büntetések közt a füllevágást még alkalmazták.17 A bíráskodásra jogosultak által elrendelt füllevágás a testi büntetések nagyobb csoportján belül a testcsonkító büntetések közé tartozott, akár a kéz, láb vagy orr levágása, a szem kiszúrása, a nyelv kimetszése. A testcsonkító büntetés valamely végtag vagy érzékszerv megsemmisítésére irányult. A felvilágosodás lényeges változásokat hozott a büntetések rendszerében és némileg a büntetés végrehajtásában. A XVIII. századi büntető gyakorlatot világszerte, így hazánkban is sajátos kettősség jellemezte. Egyrészt a legkegyetlenebb eszközök alkalmazása a feudális társadalom érdekében, másrészt a humanista követelések érvényesülése. A tortúrák, a kegyetlen halálbüntetések, a testi és megszégyenítő büntetések elleni fellépések, mozgalmak hatására módosult a büntetési gyakorlat és végrehajtás. Elmozdulás történt a kevésbé embertelen büntetési nemek irányába. Ehhez kapcsolódóan két törvénykönyvet kell említeni. Mária Terézia 1768-as törvénykönyve, a Constitutio Criminalis Theresiana még középkori alapokon állt, de már előtérbe került benne a szabadságvesztés. Bár nálunk nem lépett hatályba, de a bírák forgatták. II. József császár Sanctio Criminalis Josephinaja (1787) pedig a szabadságvesztést tekintette a legfőbb büntetési nemnek.18 Korábban ez elképzelhetetlen volt. 15 VÁJNÁ 1906-1907. II. 95., 96. 16 POMOGYI 2008.1122. V BODÓ 1751.138. 18 MEZEY 2007. 303., 359-361. » 183 «
