Acta Papensia 2016. - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 16. évfolyam (Pápa, 2016)
2016 / 1-2. szám - Műhely - Gelencsér József: A fül lecsapása (Törvény, szokásjog, jogszokás, művészet)
<Ф MŰHELY ф> Acta Papensia XVI (2016) 1-2. szám A XIX. SZÁZAD HARCAIBAN A testcsonkító büntetések, így a füllevágás a XVIII. század második felétől a törvényekben, a bírói praxisban háttérbe szorultak, illetve elenyésztek. Mindez azonban nem jelentette azt, hogy a nép, egy-egy közösség jogszokásként, szankcióként ne alkalmazza azokat. Különösen forradalom, harci összecsapás, szabadságharc, háború idején. A hatalom, a bírói szervek által már nem alkalmazott büntetési mód került ismételten a közösség által végrehajtásra. A legtöbb példa 1848-49-bőI hozható. Az alkotmányosságért síkra szálló Magyar Királyság felelős kormánya, vezető szervei és a nekik alárendelt polgári és katonai szervek nem csak a császáriak, hanem a nemzetiségek ellen is kénytelenek voltak harcot folytatni. A legvéresebb küzdelem a románokkal és a szerbekkel, korabeli kifejezéssel élve az oláhokkal és a rácokkal folyt. A kegyetlen összecsapások során nem kímélték az emberi életet, a vagyoni javakat. Ezek közepette füllevágások is történtek. A vezetőik és a császáriak által felbujtatott nemzetiségiek cselekményüket jogos népítéletnek tartották, míg a magyar hatóságok, a magyar, kisebb részben németajkú lakosság súlyos törvénysértésnek, a haza elleni pártütésnek vagy hűtlenségnek (nota infidelitas), kegyetlen rablógyilkosságnak (latrocinium), adott esetben hatalmaskodásnak, illetve súlyos testi sértésnek (violatio corporis) tekintette. Gracza György az események után fél évszázaddal megjelent könyvében a középkori módon kegyetlen erdélyi románokat szervezett magyarírtással vádolta. Témánkhoz kapcsolódóan jegyezte le, hogy Naszódon (Beszterce-Naszód vm.) naponként lehetett látni oszlopokhoz kikötött magyar úrinőket és előkelő férfiakat, kitéve a román gyülevész tömeg aljas szidalmainak. A nők közül némelyiknek emlőit, másoknak orrát, füleit vágták le, és mindegyiket gyalázatosán megnyírták. Kivégzésük előtt különféle kínzásoknak vetették alá a szerencsétleneket. Székelykocsárdon (Torda-Aranyos m.) a román vérengzés során fogak kiszedése, az ujjak, az orr, a fülek levágása volt napirenden. A zalatnaiak (Alsó-Fehér vm.) halálmeneténél az agg Koncznénak antik aranyfüggőjét füléből szakították ki.'9 Nehéz Károly, a Kossuth Hirlapja c. újság tudósítója 1848-ban rendszeresen beszámolt a szerbeknek a magyar és német nyelvű civil lakossággal szembeni kegyetlenkedéséről. 1848. július 8-án a Versec melletti Vlajkovec (Temes vm.) 19 19 GRACZA é. n. (1894-1898) П. 424-425., 412. » 184
