Acta Papensia 2015. - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 15. évfolyam (Pápa, 2015)
2015 / 1-2. szám - Forrásközlés - Köblös József: Exmisszió, ordináció, konszekráció. A lelkészi hivatal elnyerésének lépései a Dunántúli Református Egyházkerületben a XVII-XVIII. században
Forrásközlés Acta Papensia XV (201s) 1-2. JÉZUS KRISZTUS MINDEN EGYES HÍVÉNEK, akiket a szeretet köteléke a hit egységében hozzánk kapcsol, és a jelen levél tudósítását olvasni fogja, kegyelem és békesség az Atyaistentől és a mi Urunk, Jézus Krisztustól! Legdrágább Üdvözítőnk a sírkamrából új életre kelve semmit nem óhajtott jobban, mint azt, hogy a halandók részesüljenek szenvedése és halála gyümölcseiből, és Isten szétszórt fiait az örömhír hirdetése révén egybegyűjtse. Ezért magától értetődően dicsőséges feltámadásának napján megmutatván az apostoloknak, hogy él, ezekkel a szavakkal hozzájuk szólva: Amint engem küldött az Atya, úgy küldelek én is titeket, megalapította a szent szolgálatot, melybe mintegy csokorba egybegyűjtve belehelyezte összes jótéteményét. Ezen felül beléjük árasztotta a Szentleiket, mondván: vegyétek, akiknek megbocsátjátok bűneit, annak el lesznek engedve, akinek megtartjátok, annak megmaradnak.46 Úgy látszik, az apostol egyetért azzal, hogy ugyanezen Üdvözítő meg akarta őrizni és folytonossá akarta tenni ezen szent rendet: másokat pásztorrá és tanítóvá tett a szentek tökéletesítésére és Krisztus testének fölépítésére, amíg mindnyájan el nem jutunk az Isten Fia hitének és megismerésének egységére, és tökéletes emberré nem leszünk, [elérve] Krisztus teljessége életkorának mértékére.47 Hogy pedig az apostoloknak megvolt a hatalma és engedélye a szolgák ordinálására, és azt gyakorolták, méghozzá ezen ordináció során nem borotválással, nem felkenéssel, vagy más nevetséges szertartásokkal, melyeket az elfajzott következő nemzedékek babonasága talált ki, hanem böjttel és könyörgéssel együttjáró kézfeltétel egyszerű szertartásával jártak el, ezek cselekedeteinek könyvéből, és a népek tanítójának Timóteushoz és Tituszhoz írt leveleiből nyilvánvalóan kiderül. Ez a Krisztus Urunk által az apotoloknak adott hatalom és engedély pedig nem tűnt el a világból velük együtt, hanem most is fennáll. De esetleg valaki megfogja kérdezni: Ugyan hol áll fenn, és hol kell keresni? Azt fogjuk válaszolni: az apostoli egyház kincstárában. És ma, mondod, ugyan melyik az apostoli egyház? Hallgasd meg Tertullianus eme híres mondását: Azok az egyházak, amelyek ugyan senkit nem mutatnak fel alapítóként az apostolok vagy a környezetükben éltek közül, minthogy sokkal későbbiek, amelyek legalább naponta keletkeznek, mivel azonban ugyanabban a hitben egyetértenek, a tanítás rokonsága miatt nem kevésbé tarthatók apostolinak. Ezáltal Ter46 jn 20,21-23. 47 Ef 4,11-13. » 91«
