Acta Papensia 2015. - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 15. évfolyam (Pápa, 2015)
2015 / 1-2. szám - Forrásközlés - Köblös József: Exmisszió, ordináció, konszekráció. A lelkészi hivatal elnyerésének lépései a Dunántúli Református Egyházkerületben a XVII-XVIII. században
Forrásközlés Acta PapensiaXV (2015) 1-2. tullianus máig igazolja, hogy bármelyik egyházat apostolinak lehet tartani akkor, ha a hitben egyetért az apostolokkal, és a rokonságot az apostoli tanítással ápolja és fenntartja. Az apostoli egyház ismertetőjele tehát a hitbeli egyetértés az apostolokkal és a tanítás rokonsága. Mégha tehát a mi egyházaink, minthogy az apostoloknál sokkal későbbiek, senkit az apostolok vagy a környezetükben éltek közül nem is tudnak felmutatni alapítóként, mely címen ellenfeleink is iszonyúan bántanak minket, mégis, mivel ugyanabban a hitben az apostolokkal egyetértenek, bizony nem kevésbé tarthatók apostolinak a tanítás rokonsága miatt. Ha apostoliak, amint bizonyosan azok, hogyan tagadhatja bárki, hogy a szolgálók ordinálásának hatalmával és engedélyével ezek nem rendelkeznek? Ha bárki arra törekszik, hogy tőlünk azt elvitassa, vagy megmutassa, hogy nálunk nincs meg, előbb az szükséges, hogy az apostoli hitet és a tanítás rokonságát vitassa el, és bebizonyítsa, hogy mi a hittel és az apostoli tanítással semmilyen rokonságban nem vagyunk. Amíg tehát ez nem áll fenn, ennek a bizonygatása során a partot semennyire nem haladó ökrökkel szántja. Mi tehát, a dunáninneni evangéliumi egyházak szolgálói, mivel maga az apostoli hit és a tanítás rokonsága nyíltan bizonyítja, hogy egyházaink apostoliak, bizonyosak vagyunk abban, hogy megvan nálunk a lelkipásztorok ordinálásának hatalma és engedélye, ezzel a kiváltsággal a pásztorok fejedelme, Krisztus dicsőségére (aki azt mondta: Az aratás sok, az aratók pedig kevesen vannak. Kérjétek az aratás Urát, küldjön ki munkásokat aratásába! Mt 9,37-38) és az egyházak építésére figyelmet fordítván eme jeles férfiút, SZEREMLYÉNI JÁNOSt, aki szereti azt a megbízható beszédet, ami a tanítás szerint van, iszonyodik minden tévedéstől és eretnekségtől, melyet a Katolikus Egyház ítélete az írás alapján kárhoztat, rendelkezik az életéről és magaviseletéről szóló olyan jó bizonyságlevéllel is, mely azoktól származik, akik a padokban ülnek, és akit a FELSŐŐRI egyház törvényesen meghívott, miután szokás szerint vizsgát tett, böjttel és imádsággal kísérve véneink kézrátételének apostoli szertartásával az egyház szolgájává ordináltuk, és az Úrban megadtuk neki a felhatalmazást, hogy ne emberi hagyományokat, hanem azzal a hittel egyezően, melyet a Niceában, Konstantinápolyban, Efezusban és Kalkedónban tartott ama négy első és igen kitűnő zsinat által fogalmazott apostoli, valamint az Athanasius-féle és a többi egyéb hitvallás, továbbá a mi helvét hitvallásunk is tartalmaz, hirdesse Isten tiszta igéjét, mely az Ó- és Újszövetség kanonikus könyveiben van összegyűjtve, s melyekben minden, ami részint az üdvösségszerző hit, részint pedig az Istennek tetsző élet helyes kialakításához szükséges, teljességgel ki van fejtve, és Krisztus meghagyása szerint kiszolgáltassa a két » 92 «
