Acta Papensia 2015. - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 15. évfolyam (Pápa, 2015)
2015 / 3-4. szám - Műhely - Németh Balázs: A káté mint közvetítő a szóbeli és írásos kultúra között Beythe István kátéja (1582) alapján
MŰHELY Acta Papensia XV (2015) 3-4. Beythe a keresztséghez kapcsolja a sákramentumok számának kérdését. Krisztus csak két szentséget szerzett: a keresztséget és az úrvacsorát, „de azok mellett nincsen Istennek kiváltképpen való fogadása és ígérete”. A mise sem szentség sem áldozat, mert Jézus Krisztus áldozatán kívül nincsen más áldozat. A káté ezután szól a „körösztyéni tudomány ötödik fundámentumáról, az Úr vacsorájáról”. Az úrvacsora lényege: „Isten szent fiától szorzott és hagyott cselekedet, melyben az kenyeret és az bort vévén az hívek veszik az Krisztus Jézusnak az testét és vérét, hogy ez zálogot vévén emlékeztessenek az evangéliumnak tulajdon ígéretéről: hitöket megerősítsék és megpöcsételjék”. Krisztus az úrvacsoráját az Istenhez tértek hitének erősségére szerezte, „mert az szent jelek azért adadtanak, az bűnöknek bocsánatának ígéretihöz, az igazsághoz és örök élethöz, hogy emléköztössenek bennünket az ígéret felől és bizonyságul avagy megpöcsétlésül, legyenek az ígéretnek, hogy mindenök az igéretöt magukhoz csatolják az hit által a szentségök vételében”. Beythe kiemeli, hogy kenyér és bor nem változnak Krisztus testévé és vérévé, hanem megmaradnak eredeti állapotukban „mert lelki eledelül vesszük az Krisztust; az igaz hitnek általa, jótéteményjével össze és egészségödésünk vele”. Beythe ezután polemizál, mert „a pápisták megcsonkítják a szentségöt az egyik szömélyt az parasztoktól ellenzik”, és mert azt tartják, hogy a jócselekedetek által nyerik a bűnök bocsánatát, mert „az úr vacsoráját áldozattá borítják”, holott csak Krisztus egyedüli áldozatáról lehet beszélni. A pápisták továbbá azt is vélik, mondja Beythe, hogy az úrvacsora arra alkalmas, hogy a halottak a purgatóriumból megszabduljanak. Beythe mindezeket elítéli. Végül Beythe Luther kiskátéja alapján arra tér ki, hogy a hitetleneknek semmi hasznok nincsen az úrvacsorában, hanem mint Pál Apostol mondja: „kárhozatot esznek és isznak maguknak, meg nem becsülvén az Krisztusnak testét”. Beythe úrvacsora ismertetésében egymás mellett felsorolja az evangélikus és református felfogás tételeit, így pl. a lutheri bünbocsánat hangsúlyozását és a református jellegű emlékezést és ígéretek megpecsételését. Beythe kátéjában sokszor polemizál, kiélezett formában érvel, megsértve más felekezetek híveit. Ez megfelelt a kor szellemének és gyakorlatának, hiszen ebben az átmeneti periódusban a reformátort egyházak saját identitásukat, a másoktól való elhatárolódásukat keresték. (A jelen egyházai, éppen a Biblia teológiai és az ökuménikus közösség alapján, másképpen látnak, fogalmaznak és az egymáshoz való viszonyuk is lényegesen megváltozott.) » 301«
