Acta Papensia 2015. - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 15. évfolyam (Pápa, 2015)
2015 / 3-4. szám - Műhely - Németh Balázs: A káté mint közvetítő a szóbeli és írásos kultúra között Beythe István kátéja (1582) alapján
MŰHELY Acta Papensia ХУ (2015) 3-4. a pokolba ment, annak kapuját lerombolta, Lucifert megkötözte, a pokolban is prédikált és a limbusból az ótestamentumi atyákat kihozta. Ez a pokolra szállással kapcsolatos felfogás tulajdonképpen csak a 12. században tűnt fel, mint a purgatorium előfutára. A limbus kategóriája által megnyitotta a kaput a meg- haltakért való jócselekedetek irányába. A limbus ugyanis az ótestámentumi atyák, a meg nem keresztelt csecsemők és az ókor példamutató jóltevőinek - Szokratésznek, Platonnak és Arisztotelésznek - a tartózkodási helye.17 A Credo ismertetésének harmadik részében Beythe rámutat arra, hogy a hívők csak a Szentlélek által születnek újra és Krisztus jótéteményeiben csak így tudnak részesülni. Az egyház olyan nép „mely az Istennek szent igéjét hallgatja és fogadja, hiszön az Jézus Krisztusban és él a szentségekkel, melyek szö- röztettek hitöknek erősségére... és nem köttetnek semmi helyhez sem valami ez világi szömélyekhöz, hanem Krisztushoz és az ő szent igéjéhez”. Ez elhatárolódást jelentett Rómától és a pápáktól. A halottak feltámadásával kapcsolatban a káté azt írja, hogy akkor „testűnkkel ismét lelkönk egyesödik, mely az ideig Isten kezében ajánltatott volt”. E szavak mögött az a reformátori felfogás van, hogy a halál után a hívők lelke közvetlenül Istennél nyugszik és vár a feltámadásra, míg testük a sírban porladozik. Ezért nincsen szükség a halottak üdvösségéért való közbenjárásra a szentek és Szűz Mária által, és nincs szükség olyan cselekedetekre, mint pl. a halotti tor, mely többek között az ún. „kóborló lelkeket” megnyugtatására szolgál.18 A Szentlélek magyarázatával kapcsolatban kitér a szerző a Szentháromság kérdésére és erre példaképpen a nap hármas funkcióját említi: a világosságot, a fényességet és a melegséget, „de mind az által vagyon egy nap, így van ez a Szentháromsággal is”. Ez több reformátori iratban található argumentáció. Ezzel kapcsolatban kiemeli Jézus kettős természetét, az istenit és az emberit. Mert csak így lehetett közbenjáró és így végezhette el az emberiség megváltását és csak így tudta magát megalázni. A megváltás csak Krisztus halála érdeméért történt és ezért nem kellenek a jó cselekedetek. Ezek azonban „az igaz hitnek és az Isten előtt való megigazulásnak gyümölcse, nem érdömlik az üdvösséget, hanem követik”. Ezen kitérő mögött nem csak az érdemszerző jócselekedetek 17 LE GOFF1990.83., ROHLS 1987.113-114., Religion in Geschichte und Gegenwart III. 2000. 1855-1859. 18 NÉMETH 2013. 314-316. » 298 «
