Acta Papensia 2015. - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 15. évfolyam (Pápa, 2015)
2015 / 3-4. szám - Műhely - Németh Balázs: A káté mint közvetítő a szóbeli és írásos kultúra között Beythe István kátéja (1582) alapján
MŰHELY Acta Papensia XV (2015) 3-4. nekünk tulajdonítá az ő teljesítését, hogy az Atya Isten úgy venné tőlünk, mintha mi cselekedtök volna az igazságot előtte”. Beythe a tízparancsolat elemzésének záró részében a törvény értelmezésével kapcsolatban rámutat a reformáció központi szívügyére, a Krisztus által való megigazulás kizárólagosságára, melyre sokszor visszatér, másrészt a törvény értelmezésével mind a két reformációi irányzat között akar kapcsolatot teremteni. „A körösztyéni tudomány második fundámentuma az evangélium, mely örvendetes izenet az Atya Istentől, kiben mindenöknek az ő Szent Fia által megbocsátja bűneiket, megigazít és az örök életöt ígéri”. Ennek értelmében, a hit „Isten irgalmasságára való bizodalom, ingyen, mindön érdemen kívül, csak Jézus Krisztus által”. A hit tartalma az apostoli hitvallásban található, mely három részből áll: Teremtés, megváltás és megszentelődés, vagy más szavakkal a Credo szól Istenről, Krisztusról és a Szentiélekről, tehát a jótéteményekről. A teremtéssel kapcsolatban Beythe azt írja, hogy Isten a világot 5545 évvel ezelőtt teremtette. Beythe átveszi a wittenbergi történelemszemléletet, melyet főleg Melanchthon érvényesített. Ez a szemlélet Cárion Johannesre (1499-1537) vezethető vissza. Ő a világkrónikájában a világ történetét háromszor kétezer éves fázisokra osztotta fel. A harmadik és utolsó fázis Krisztus születésével kezdődött. Cárion munkája is hozzájárult a 16. században uralkodó félelemhez, a közelgő világvégével kapcsolatban.16 Ebben a szellemben Írja Beythe, hogy „a világ nem tart soká”, hanem „Isten véget teszön zarándokságban és az körösz- tyénséget viszi az örök életben, az Ő szent országában, ahol azután véghetetle- nül élünk az Ő színe látásában”. A Credo második részének magyarázatában Beythe utal arra, hogy Jézus Isten egyszülött fia „ki az mi nyomorúságunkat magára vötte és az mi adósságunkat melyökkel Istennek az bűnért tartozunk, megfizette, szenvedött az testben, megfizetött átkunkért, meghalt halálunkért... és föltámadott megigazulá- sunkért ». Azért született szűztől, hogy «bínnel meg ne fertőztetnék”. Jézus pokolra szállását szintén a reformátorok állásfoglalása szerint, átvitt, szimbolikus értelemben magyarázza, hogy Krisztus „minden nyomorúságokat és az halálnak keserűségét érettünk megkóstolta és az halálnak halálát elszenvedé”. Beythe elutasítja azt a felfogást, hogy Krisztus a kereszttel kezében a mennyből 16 KATHONA1943.10-39., NÉMETH 2005. 242-243., Allgemeines deutsches biographisches Lexikon 8.1876. 781. » 297 «
