Acta Papensia 2015. - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 15. évfolyam (Pápa, 2015)
2015 / 3-4. szám - Műhely - Németh Balázs: A káté mint közvetítő a szóbeli és írásos kultúra között Beythe István kátéja (1582) alapján
MŰHELY Acta Papensia XV (2015) 3-4. A kilencedik parancsolat értelme az, „hogy az igazságot szeressük, igazságot szolgáljunk és cselekedjünk, életünk erősödjék, Isten jó akaratjából”. Ezen parancsolat ellen azok vétkeznek, akik hazudnak, hízelkednek, kik a bírák megajándékozása által megveszik az ítéletet, kik tulajdon hasznukat keresik, kik hamisan esküsznek felebarátjaik ellen és azok, akik „gonosz és istentelen emberek gyülekezeteit felkeresik”. A tizedik parancsolattal kapcsolatban Beythe rámutat arra, „hogy Isten nem csak a külső és látszó gonosz cselekedetöket tiltja és ellenzi, de még a szíveknek indulatit, gonosz kívánságokat, belső erzékönységöket, vétkös elmélködésöket is megtilt és kívánja azt, hogy mind szívünket, elménket és igyekezetünket, mintpedig lelkűnket tisztán tartsuk minden némü vétektől és kivánságoktul”. Ezzel aláhúzza a hit belsővé válásának jelentőségét, mely az életvitelben és cselekedetekben válik nyilvánvalóvá. Max Webert itt annyiban lehet kiegészíteni, hogy a protestánsok jócselekedeteit nem az üdvösségért való aggodalom szüli, hanem azok a megváltás következményei. A tízparancsolat második táblája alatti törvények Beythe értelmezésében a 16. század társadalmi bűneinek és szokásainak kritikai listája. Vagyis a törvények magyarázata egyúttal társadalomkritika is. Ehhez figyelembe kell vennünk, hogy a káté egy főúr nevelésére készült. A tízparancsolat ismertetése után Beythe néhány okot sorol fel annak magyarázatául, hogy Isten miért szerezte a törvényt. Először is Isten megmutatja, hogy Ő jóakaró, tiszta, irgalmas és kegyes, mindenkinek jót akaró, tűrő, és azt kívánja az emberektől is, hogy ilyenek legyenek. Másodszor, Isten ezáltal megmutatja, hogy az egész világot elkárhoztathatná és megrémíthetné, az Ő bosz- szúálló haragjának látásával. Harmadszor Isten azért szerzi a törvényt, hogy megtanítson minket a jócselekedetre. A törvény szerzésének negyedik oka, hogy Isten ezáltal megmutassa „az mi elégtelen voltunkat az üdvösség vételére és igazgasson az Krisztushoz, mely beteljesítése a törvénynek, minden hívőnek megigazulására ». Beythe itt a Rómaiakhoz írt levél 10. fejezetének verseit idézi, majd pedig a Galataiakhoz írt levél olvasóihoz, „ismét az törvény oktatómesterünk volt az Krisztushoz, hogy hitből igazittatnak. Mert mi magunkból a törvényöket nem tudjuk betölteni”. Majd rámutat arra, hogy Isten törvényének summája Isten szeretete és felebarátaink szeretete. A törvény elemzésének legvégén arról szól a káté, hogy miután Krisztus a törvényt betöltötte, kiviláglott, hogy Isten igazságának csak így lehet eleget tenni. Mert Krisztus a törvényt beteljesítette, „és az benne való igaz hit által » 296 «
