Acta Papensia 2014. - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 14. évfolyam (Pápa, 2014)
2014 / 3-4.szám - Szemle - Ari Shavit: Hazám, az ígéret földje. Izrael győzelme és tragédiája (Hudi József)
Szemle Acta Papensia XIV (2014) 3-4Shavitot a családja (felesége, Timna Rosenheimer, egy felnőtt és két kisebb gyermeke), hazája, és tágabb értelemben az egyetemes zsidóság jövője iránti aggodalom egyaránt a könyv megírására ösztönözte. A mú angol nyelvű változata - a magyarral és a Tel-Aviv-i héberrel egyidőben, 20x3 november közepén New Yorkban, a Spiegel&Rau kiadónál jelent meg My Promised Land: The Triumph and Tragedy of Israel címmel, Cindy Spiegel szerkesztésében. A magyar változatot november 20-án mutatták be Budapesten, a Bálint Házban. Valószínűleg jó üzleti fogásnak bizonyult, hogy a 2007-ben alapított Atlantic Press Kiadó a TS Tours Utazási Irodával és a Bookline internetes könyváruházzal együttműködve kétszemélyes izraeli utazást sorsolt ki azok közül, akik december 15-ig megvásárolták a kiadványt. A kötet létrejöttében nagy szerepe volt Galia Lichtnek, aki a kutatómunka javát és az előszerkesztést végezte. A szerző saját vallomása szerint öt teljes évet fordított a könyv anyagának összeállítására és a kézirat megírására (539.). Az Előszó és Köszönetnyilvánítás, valamint az Index (= fogalommagyarázat és életrajzok) közötti keretben elhelyezett 17 fejezet a cionizmus történetének, Izrael állam születésének és fejlődésének fő állomásait fogja át 1897-től 2013-ig. Az első könyv magyar nyelven, melyből az olvasó minden fontos, Izrael múltját és jelenét érintő kérdésre választ kap. (Persze, igazán elégedettek akkor leszünk, ha hasonló feldolgozást palesztin/arab szerző tollából is olvashatunk majd.) A szerzőt a személyes történelemben - családja múltjában - is az izgatja, mi vezetett Izrael állam létrejöttéhez, hogyan tudott eddig és hogyan tud a XXI. században fennmaradni. Elég erős-e az izraeli állam és a társadalom ahhoz, hogy az újabb és újabb kihívásokra megnyugtató választ adjon. Történelmi kalauzunk meglepő őszinteséggel beszél a távolabbi és közelebbi múltról, a jelen gondjairól és a jövő - igencsak borúsnak tűnő - kilátásairól. Az elbeszélés fő szálát a családtörténet adja: dédapja, Herbert Bentwich londoni ügyvéd, brit alattvaló 1897-ben - az első cionista kongresszus évében - Júdeába utazik, bejárja az ősi földet, s azzal az elhatározással tér haza, hogy a zsidóknak újra régi hazájukba kell letepedniük. Palesztinában ekkor százezer négyzetkilométer területen kevesebb, mint egymillió arab élt, így a terv kivihetőnek tűnt. Különösen azután, hogy az 1903. áprilisi kisinyovi progromot követően egymillió oroszországi zsidó hagyta el otthonát, akik » 465 «
