Acta Papensia 2014. - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 14. évfolyam (Pápa, 2014)
2014 / 3-4.szám - Szemle - Ari Shavit: Hazám, az ígéret földje. Izrael győzelme és tragédiája (Hudi József)
Szemle Acta Papensia XIV (2014) з-4közül 30 ezer Palesztinában telepedett le. 1909-ben megalapították Degania kommunát, amely a szocialista utópisták kísérleti műhelye lett. A mozgalom 1917 őszén bátorítást is kapott Arthur James Balfour brit külügyminisztertől, aki megígérte a cionista vezetőknek, hogy a brit kormány támogatja egy palesztinai zsidó haza megteremtését. Erre az első világháborút követően lehetőség is nyílt, hiszen Palesztina brit mandátumterület lett, főügyészévé Bentwich fiát nevezték ki. 1921-ben parti sávban, Tel-Aviv és Hadéra között Ein Harod néven megszervezték az első kibucot, melynek alapítói között Benwich rokonai is ott voltak. 1923-ban a Tel Gezer fennsíkon maga Bentwich alapította meg az első angol-zsidó kolóniát. A nagyobb arányú földvásárlásoknak köszönhetően az első öt kibuc már összefüggő területet alkotott, melynek központja Rechovot város volt. A telepesek virágzó narancsültetvényeket hoztak létre, a termést Nagy-Britanniába exportálták. A békés terjeszkedést a telepesek militarizálása követte. 1938-ban britzsidó osztagokat állítottak fel, 1939-ben tiszthelyettes-képző tanfolyamot szerveztek, majd ősszel megalakult a jól szervezett zsidó hadsereg, amely önálló zsidó állam megszervezését tűzte ki célul. 1947-ben az ENSz az arabzsidó konfliktus rendezése érdekében két nemzetállam szervezését írta elő, de határozatát az Arab Liga elutasította. A zsidók 1948. július 11-13. között az arab többségű Lydda város elfoglalásával, az arabok deportálásával kezdték meg a területfoglalást, majd a megszerzett területen megszervezték a zsidó államot. A szerző úgy véli, hogy Izrael az 1950-es években a sikeres nemzeti projektek (tömeges lakásépítés, mezőgazdaság fejlesztése, iparosítás) nyomán a világ egyik legfejlettebb (1956-ban már „békés atomreaktorral” bíró), egyenlőségre törekvő demokráciája lett, igazságos szociáldemokráciaként működött, de sajátos módon mindent az állam irányított; az egyéni érdekeket is a nemzeti céloknak rendelték alá. Az „izraeli folytonosságban nincs helye az egyénnek.” (217.) Mindent felülről, központilag és tömegesen csináltak, miközben nem létezett palesztin egyenlőség, kisebbségi jog. A nemzetállam kiépítésének anyagi alapját a németországi háborús jóvátételből (1952) és az amerikai zsidók körében kibocsátott kötvényekből fedezték. Amikor a szerző megszületett, Izrael stabil országnak számított, de » 466 «
