Acta Papensia 2014. - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 14. évfolyam (Pápa, 2014)
2014 / 3-4.szám - Műhely - Hudi József: Takácsi község egyházi és világi archontológiája I. (1613-2014)
MŰHELY Acta Papensia XIV (2014) з-4. ez aligha véletlen. A polgárosodás (demokratizálódás) folyamatában ugyanis a nemesi múlt negatív megítélést kapott, amely a szocializmus évtizedeiben (1948-1989) a teljes tagadással és elutasítással párosult. A megbélyegzett, üldözött, szülőföldjük elhagyására kényszerített mintagazdák igyekeztek megszabadulni a múlt tárgyi emlékeitől, így kevés családi levéltár maradt ránk. A családok ma sem szívesen emlékeznek a sorsfordító évtizedekre. Sorsuk ezért a legutóbbi időkig feltáratlan maradt.5 Az egytényezős, osztályharcra épülő hivatalos szocialista történelemszemlélet gondoskodott arról, hogy a nemesi világból mindössze az ún. haladó köz- és főnemesek (Dózsa György, Bethlen Gábor, Kossuth Lajos, Széchenyi István) emlékezete maradjon fenn a történelemkönyvekben és a köztudatban. A nemesi községek 1848 előtti múltjával, örkormányzatával, társadalmi szerveződésével és mentalitásával csak a kádári „puha diktatúra” évei alatt kezdtek behatóbban foglalkozni, a kisnemesek utódainak sorsa azonban a rendszerváltásig feltáratlan maradt.6 A lezáratlan, kibeszéletlen múlt ma is kísért. A helyszíni terepszemlék alkalmával azt tapasztaltam, hogy az emberek nem szívesen beszélnek a múltról, különösen nem az ún. kuláküldözésről (amely elsősorban a nemesi birtokosok leszármazottait érintette), az egyházüldözésről (amely „demokratikusan” mindenkire: a református és evangélikus nemesi származékokra, a katolikus volt jobbágyok utódaira egyaránt kiterjedt). A történettudományban az archontológia, a tisztviselői névsorok összeállítása sokáig száraz „segédtudománynak" minősült. Mégsem az, hanem hatékony eszköz a történelem társadalmi birtoklásához, az elvett, elvesztett, elhallgattatott múlt visszaszerzéséhez. Mivel a különféle névsorok (lelkészek, tanítók, községi elöljárók jegyzékének) összeállítása igencsak munka- igényes, szerteágazó kutatást igényel, a kutatók szeretik megkerülni ezt a munkafeladatot. A kutató lehetőségeit a források alapvetően befolyásolják. A középkori oklevelek például nem említik a takácsi plébánosok nevét, az újkori források is hiányosan maradtak fenn, így a falu életét meghatározó személyek meg5 S. Lackovits Emőke kutatótársam 2014-ben dolgozta fel Takácsi népi műveltségét, kéziratában a kuláküldözéssel is részletesen foglalkozott. LACKOVITS 2014. 6 KOSA 2001. A monográfia bibliográfiája a szakirodalmat is összefoglalja. » 310 «
