Acta Papensia 2014. - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 14. évfolyam (Pápa, 2014)

2014 / 3-4.szám - Műhely - Gelencsér József: "Amikor cselédeskedtem..." Pap Erzsébet házi cselédként töltött évei

MŰHELY Acta PapensiaXIV (2014) 3-4. főintéző úr feleségével és két gyermekével aludt; a nagyságos asszony háló­szobája; a nagyebédlő; a kisebédlő; a konyha; az éléskamra; a fürdőszoba és a padlástérben a cselédszoba. Az utóbbi, szintén padlós szobában két ágy, szekrény, asztal, szék állt, a szobaleány és szakácsné számára. A mosdást itt lavórból lehetett megoldani. Egyébként az épületbe bevezették az ivóvizet és a villanyt. A lakással egy fedél alatt helyezkedett el a főintéző hivatali helyi­sége, irodája, ehhez csatlakozott a segédtiszt szobája. Az intézőné Székesfehérváron keresett leánt, szobaleánt, azaz szógállót, mégpedig a piacon. A Pap Ferencékkel közös udvarban lakó Kalamár István anyja, Kalamár szüle szólt neki, hogy ő tud ilyet. Pap Erzsébetet ajánlotta. A lány másnap reggel apjával ment fel az uradalomba. Az intézőnével tárgyalt lánya cselédnek állásáról. Pap Ferenc a korabeli viszonyokat és béreket is­merve átlagos összeget, havi 35 pengőt kért, ezt az asszony meg is adta. Az egyezség szóbeli volt. A főintéző és családja szükségleteinek fedezésére jelentős mértékben rendelkezésre álltak az uradalom anyagi és humán erőforrásai. így pl. a tüzelőt az uradalom biztosította. Minden reggel egy férficseléd vitte be a lakásba a felvágott tűzifát és a begyújtásokhoz szükséges szalmacsutakokat. Munkájáért háromnegyed konvenciót kapott. Az agáco, azaz akác kellemes illata belengte az egész házat. Tüzelése pedig kevés hamuval járt. Egy másik béres reggelente a tejet vitte az intézőlakásba. Az erőforrások felhasználá­sának korlátját azonban jelezte, hogy a főintéző a belső cselédet saját költ­ségvetése terhére alkalmazta. A szobaleány munkaideje reggel 5 órától lega­lább este 21-ig tartott, ez előtt soha nem fekhetett le. Tevékenységét folya­matosan az intézőné utasításai szerint, állandó készenlétben végezte. Jó­formán csak az éjszaka jelentett számára pihenést, kikapcsolódást. A nap azzal kezdődött, hogy a tekintetes úr hajnali ötkor ébresztésül be­szólt. Addigra az említett férficselédek a konyhába már bevitték a tüzelőt és a tejet. A szolgáló a kelés és mosdás után legelőször tüzet rakott, begyújtott a konyhában és a kisebédlőben. Ezeket rögvest takarította is. Felforralta a tejet, köpülte a vajat a reggelihez. Hat óra tájban kelt fel a nagyságos és a tekintetes asszony. A szobaleány ekkorra megterített a reggelihez a kisebéd­lőben. Minden készen állt az étkezéshez, mire a tekintetes úr a szomszédos helyiségből, irodájából, vagy a majorbeli ellenőrzésből hét óra fele visszajött. » 285 «

Next

/
Thumbnails
Contents