Acta Papensia 2014. - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 14. évfolyam (Pápa, 2014)
2014 / 1-2.szám - Szemle - Weisz Boglárka: Vásárok és lerakatok a középkori Magyar Királyságban (Petrik Iván)
Szemle Acta PapensiaXIV (2014) 1-2. A kötet két nagy, egymással természetszerűleg összefonódó témát dolgoz fel három fejezetben. A középkori Magyarország vásárait elemzi (a kötet kisebb részében) és a lerakatjog természetét, történetét vizsgálja (a kötet nagyobbik felében). A szerző bevezetőjében kifejti, hogy a kérdés lényegét érintő fogalmi problémák megoldására is javaslatot tesz (elsősorban az árumegállító jog/lerakatjog összefüggésében), azaz „egységes terminológiát kínál a szak- irodalom számára, mely a korábbiakhoz képest pontosabban fejezi ki ezen intézmények belső tartalmát.”(8.) A kötet első része (11-42.) tehát a középkori Magyar Királyság vásáraival foglalkozik. Bemutatja a vásárok kialakulásának módozatait. Létrejöhettek vásárok természetes folyamat révén (igazgatási, úthálózati központ, kedvező földrajzi adottságok) és mesterséges úton (királyi adománnyal). Részletesen foglalkozik a vásárok terminológiájával, illetve gyakoriságával. Az éves, heti és napi vásárok megkülönböztetésekor rámutat a szerző, hogy a napi piacok nem elsősorban a mindennapi szükségletek ellátását szolgálták, sokkal inkább a későbbiekben részletesen kifejtett lerakatjoggal álltak ösz- szefüggésben. (16-17.) Külön, kiemelt rész foglalkozik a „forum liberum” kifejezés értelmezésével. E terminus alatt olyan vásárokat értettek, amelyek a „királytól teljesen függetlenek” voltak, így nem tartoztak az ispáni joghatóság alá, és mentesültek a királyi vámszedés alól.(21.) A vásárok napjával kapcsolatos eszme- futtatások közül itt csupán egyetlen megállapításra szeretnénk kitérni. Az éves vásárok időpontját elemezve a szerző felhívja a figyelmet arra az összefüggésre, amely az egyes településeken található egyházak patrocíniuma és az éves vásárok kezdőnapja között fennáll. Sok esetben ugyanis kimutatható, hogy a település valamely temploma védőszentjének ünnepéhez kapcsolódóan tartották az éves vásárokat. Ez mind az egyházi ünnepre, mind a vásárra jótékony hatással lehetett. Ennek kapcsán a Pápa középkori történetével foglalkozókban felmerülhet egy lehetőség. Pápa esetében ugyanis (vélhetően a jelentős forráspusztulás miatt) csupán egyetlen éves vásárra vonatkozó utalással rendelkezünk. E szerint Gyertyaszentelő Boldogasz» 246 «
