Acta Papensia 2013 - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 13. évfolyam (Pápa, 2013)
2013 / 1. szám - Forrásközlés - Hudi József: Voyta Adolf visszaemlékezései III. (folytatás)
<# Forrásközlés ^ Acta Papensia XIII (2013) 1. SZÁM som. Nagyon megörültek és kértek, hogy tudnám meg és azt is kilátásba helyezték, ha ezen 20 milliós vállalat az én közbejárásomra elnyeri a concessiót, 2-3 percent [et]1)9 biztosítanak számomra. Felkerestem Hyeronimit, aki azt mondta, hogy ő tud a dologról, de reményt nem nyújthat, mivel mostanában oly bőven osztogatta a parlament a vasúti concessiókat, hogy félős, ez nagy terhe lesz az államnak. Nem hiszi, hogy ilyen concessioval az országgyűlés elé lehessen menni. Hát nekem ez sem sikerült! A berlinieket tartottam jó szóval, hogy még várni kell, míg a parlamenthez kerül. Hiába vártak, nem sült el. Hyeroniminek igazsága volt! A berliniek úgy mondták, hogy van nekik még egy dolguk, t. i. a várostól concessiót kérni hirdető oszlopok felállítására az utcasarkokon. Ebből ígértek 10%-ot, ha keresztülviszem. Nem lehetett, mert azt mondták a városnál, hogy miért adnánk concessiót, ezt magunk is meg tudjuk csinálni. És így lett. A szegény berliniek hazamentek üres kézzel, de sok hiábavaló költséggel. A város pedig a következő évben felállította a ma is a sarkokon pompázó gömbölyű hirdető oszlopokat, melyek némelyike még villanyos órát is kapott. Ebből is kimaradtam! A Mérnök és Építész Egyletben'00 gyakran megfordultam, mert évek óta tagja voltam. De [itt] is csak reménytelenséget tapasztaltam. Voltak ugyan középületek munkában, mint a lipótvárosi bazilika, és a ferencrendiek nagy bérháza, mert ezeket nem érintette a nagy krach. Privát építkezés nem mutatkozott. Arra gondoltam, hogy miért töltöttem itt [az] időmet hiába. 1876. év január havában hazamentem kedves családi körömbe. Annak igazolásául, hogy drága Luiza mama mily gondosan őrködött a mi érdekünk felett, elmondok egy érdekes epizódot. Eszterházy Pál gróf múlt ősszel, octóber elején ügyi minisztérium elnöki titkára, egyben a Magyar Mérnök-Egyesület igazgatója. 1874-től államtitkár-helyettesként folyószabályozási, árvízmentesítési, közlekedésfejlesztési ügyekkel foglalkozott. 1882-től az Osztrák-Magyar Államvaspálya Társaság vezérigazgatója, 1892-1895 között a Wekerle-kormány belügyminisztere, az egyházpolitikai törvények egyik megalkotója. 1903-1905, 1910-1911 között kereskedelemügyi miniszter. SZINNYEI 1896. IV. 869-872., KENYERES 1981. I. 722., BÖLÖNY 1987. 304. - Voyta Bécsben ismerhette meg, később a budapesti Mérnök- és Építészegyletben is gyakran találkoztak. 99 percent (latin) = százalék 100 A Magyar Mérnök- és Építész-Egylet (MMÉE) 1867-1944 között működött, 1871-ig Magyar Mérnök-Egyesület (MME) néven. Már az alapítás évében megindította közlönyét, amelyből a megszűnésig 78 évfolyam jelent meg. Az egylet 1867. május 20-21-én 627 taggal alakult, az építészekkel kiegészülve 1872-ben alakult újjá. A közlöny repertóriumát lásd: TERPLÁN- NÉMETH 2008.
