Acta Papensia 2013 - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 13. évfolyam (Pápa, 2013)
2013 / 4. szám - Szemle - S. Pallós Piroska: Leghőbb vágyam Fiuméba kerülni... Magyar iskolák Fiúméban
^ Szemle í^> Acta Papensia xiii (2013) 4. SZÁM Jó megoldásnak tartom a fogalmak meghatározását, továbbá a szövegközi keretes életrajzokat, melyekből megismerhető a fiumei kormányzók szolgálati ideje, a városvezetők, politikusok, meghatározó tanáregyéniségek működése. Az azonban kifogásolható, hogy a biográfiai vázlatok nem egységes szerkezetűek, így a 16 életrajz egyikéből sem tudjuk meg az illető pontos születési és halálozási helyét és idejét, ami komoly nehézséget jelent a magyar olvasónak, akinek valószínűleg nincs a könyvespolcán sem Salvatore Samani fiumei életrajzi lexikona (Dizionario biográfico Fiumano), sem pedig a nagy olasz életrajzi lexikon-sorozat (Dizionario Biografico degli Italiani). Hely- és névmutató híján egy-egy személy fiumei ténykedésének részleteit meglehetősen időigényes és körülményes nyomon követni. A monográfiát a kötet végén 19 kép (2 térkép, színes képeslapok, tervrajzok, iratok kópiája) színesíti. Hiányzanak a korabeli fotók, melyek nélkül a neves tanítók, tanárok „arcnélkülivé” válnak. Fiume fél oldalra „beszorított” várostérképe gyakorlatilag használhatatlan. A kötetből világossá válik, hogy a korszak oktatásügyét a város dinamikus gazdasági, társadalmi, kulturális fejlődése és a népesség összetétele egyaránt meghatározta. Az 1868 után „külön testként” (corpus separatum) Magyarországhoz tartozó kikötőváros — hazánk egyetlen tengeri kikötője — magas fokú és különleges autonómiával rendelkezett, amely kedvező lehetőséget biztosított fejlődéséhez. A Budapestnél is gyorsabban gyarapodó, olasz, délszláv (főként illír és horvát), német (osztrák) és magyar lakosságú városnak sajátos internacionális kultúrája és identitása alakult ki, melyet az oktatásügy is alakított. A belvárosban magyar és olasz, a külvárosokban olasz és horvát tannyelvű iskolák működtek. A városiak az olasz tannyelvű magyar állami főgimnázium vagy a horvát nyelvű gimnázium közül választhattak. A városból a szomszédos Susakra 1896-ban áthelyezett horvát gimnázium fenntartásáról a továbbiakban Horvátország gondoskodott. A modernizációs igényeknek megfelelő új iskolák létrehozásáról az olasz nyelvű adminisztrációt folytató és olasz tannyelvet pártoló város és a helyi viszonyokat tiszteletben tartó magyar állam egyaránt gondoskodott. A helyi olasz érdekeket szolgáló gazdag város és a magyar szupremáciára törekvő, korlátozott erőforrásokkal rendelkező állam között egyenlőtlen verseny folyt. A szerző számtalan adattal bizonyítja, hogy a magyar állami iskolák a kormányzati elvárásoknak csak részben tudtak megfelelni. A magyar nyelv és hazafias szellem egyre erőteljesebb terjesztése inkább ellenreakciókat eredményezett. Ennek köszönhető pl. 1912-ben az olasz nyelvű városi középiskola megszervezése. A korabeli közoktatási viszonyokat tárgyaló fő fejezetből kitűnik, hogy Fi- umében az óvodától a főiskolai szintig minden iskolatípust megtalálunk. Az egyes tanintézeteket magánszemélyek, az egyház (bencés apácák), a város vagy a magyar állam tartották fenn. Az oktatásügy igazgatása a város külön[ 690 ]
